Ismerős-e valahonnan az az érzés, az attól való félelem, hogy ha be mered vallani, fel mered vállalni mások előtt azokat a dolgokat, amiket ÉRTÉKNEK / ÉRTÉKESNEK tartasz MAGADBAN, akkor vagy
- beképzeltnek
- nagyképűnek
- egoistának
- nárcisztikusnak
- ésatöbbinek
fognak tartani, vagy
- kinevetnek
- megszégyenítenek, miegymás?
Mitől félünk ilyenkor valójában?
És van-e megoldás?
VAN!
Figyelj!
És légy nagyon (de nagyon) őszinte magadhoz!
Menj bele az érzésbe!
De még csak véletlen SE a drámába menj bele (csak az érzésre figyelj!)!
Nézd magad kívülről! Nézz egy filmet magadról!
Tegyük fel, hogy:
- Felvállaltad a dolgot, megmutattad az értékedet, és kinevettek – akkor mi van? Mi az, ami ennél is rosszabb?
- mondjuk azt érzed, nem fognak ezután szeretni / kiközösítenek. Kiközösítettek, oké. – akkor mi van? Mi az, ami ennél is rosszabb?
- mondjuk magányosnak érzed magad. oké – akkor mi van? Mi az, ami ennél is rosszabb?
- mondjuk úgy érzed, nincs értelme az életednek. oké – akkor mi van? Mi az, ami ennél is rosszabb?
- hogy tényleg nincs értelme, mert úgy érzed, el kell nyomnod magadban az értékeidet.
Hiába van ott a kincsed, nem mered megmutatni, mert már előre attól félsz, (ami egyébként lehet, hogy soha nem következne be), hogy bántani fognak akkor, ha majd megmutatod, de hát nem mutatod meg, mert félsz.
Mitől félsz???
A félelemtől.., hogy értelmetlen lesz az életed, mert nem mered megmutatni az értékeidet, amelyek egyébként döngetik az ajtót, mert MEG AKARNAK MUTATKOZNI RAJTAD KERESZTÜL.
Melyik a nagyobb félelem?
- ha esetleg olyanok is meglátják az értékedet, akik (még) nem tartanak ott, hogy értékként tekintsenek rá,
- vagy hogy senki sem fogja meglátni, mert senkinek sem mered megmutatni, félve attól, ami egyébként lehet, hogy soha nem is következne be?
Milyen érzéseket, tulajdonságokat kérsz az „Aranyhaladtól”, aminek a birtokában már azt tudod mondani, hogy
„köszi, félelem, már nem félek tőled!” ?
Tudd és érezd, hogy ′′ a félelem nem valódi. Az egyetlen hely, ahol félelem létezhet, az a jövő gondolatainkban rejlik. Képzeletünk terméke, ami miatt olyan dolgoktól félünk, amelyek jelenleg nem léteznek, és talán soha nem is léteznek. Ez már majdnem őrültség. Ne érts félre, a veszély nagyon valós, de a félelem választás." Will Smith
Ha úgy érzed, hogy a MOSTnál nincs jobb pillanat arra, hogy elköteleződj önmagad lehető legjobb verziója mellett, kibogoznád és felszabadítanád magad a fenti és hasonló korlátok alól,
nagy szeretettel ajánlom akár
az egyéni konzultáció lehetőségét (akár szóbali-online formában, akár email-es formában),
akár a jelenleg elérhető szolgáltatásaim bármelyikét, amelyik leginkább megszólít!
Rólam, ill. arról, hogy miként vált a küldetésemmé az, hogy segítsek otthonra találni az erre vágyó Hölgyeknek és Uraknak a saját testükben és az életükben, a FB oldalambemutatkozó posztjában is olvashatsz.
Egy online program önmagaddal, önmagadért és a vágyott testedért
(Konkrét információk az online programról a kulcsos kép alatt kezdődnek! :) Előtte pedig egy kis ráhangoló gondolatsor elvitelre szeretettel, amennyiben szeretnéd!)
Amikor az ideális testről, testsúlyról, annak eléréséről, vágyáról esik szó, leginkább 2 területre gondolnak rögtön az emberek a siker zálogaként: a táplálkozásra és a mozgásra.
„Csupán” a leglényegesebb harmadik tényező felejtődik ki gyakran: ők maguk: vagyis maga az EMBER.
Az ember, akinek érzései, vágyai, szokásai, társas kapcsolatai, tudatos és tudatalatti gondolati mintái, mentális programjai vannak, ezek határozzák meg a viselkedését, döntéseit, és bizony ezek befolyásolják döntően a vágyott test eléréséért folytatott küzdelme sikerét, avagy sikertelenségét is.
Van egy szó az előző mondatban, amit szeretnék, hogy felejts el!
Tudod melyik?
A küzdelem.
- Kivel vagy mivel küzdesz, amikor az általad ideálisként meghatározott testért „küzdesz”?
- Ki az ellenfeled?
- Kit kell legyőznöd?
- És ha legyőzted, akkor mi van?
- És mi lesz?
- És ha nem te győzöl, akkor ki nyer? És mit?
A küldetésem egyik legfontosabb elemének tartom arra felnyitni a szemeket, hogy mindaz, amit kívül keresünk, amire kívülről várjuk a megoldást, az ott van bennünk. Belül, egyfajta belső bölcsesség, ösztön (ki hogy szereti hívni) formájában. Eddig is ott volt, most is ott van, csak ki kell szabadítani, meg kell engedni, hogy megmutathassa magát!
A vágyak, így a vágyott test elérése SEM KÜZDELEM útján valósítható meg.
Lehetséges, hogy mindez örömteli, könnyed, folyamatos kiteljesedést eredményező folyamat legyen,
sőt! Valójában csak így lehetséges.
És hogy hogyan?
Küzdelem helyett SZÖVETSÉG eredményeképpen.
Lépj szövetségre a testeddel! Tanulj meg kapcsolódni hozzá! Pontosabban emlékezz vissza rá, hogyan is kell kapcsolódni hozzá. Hiszen valaha, gyermekként még tudtad, és ez a tudás ott van benned most is.
Fogadd el hű társadként a tested, hiszen a test ekként tekint rád. A nap 24 órájában érted dolgozik. Akkor is, ha túlhajszolod, akkor is, ha sanyargatod, akkor is, ha teletömöd a szükségesnél jóval több étellel, itallal, akkor is, ha csúnyának nevezed, ha kígyót-békát kiáltasz rá, akkor is, amikor elhanyagolod, akkor is, amikor elnyomod a jelzéseit.
Pedig folyton jelez neked. A testi érzeteid, közérzeted, pillanatnyi fizikai állapotod mind-mind üzenetek neked a testedtől. Megmutatja azt is, hogy mit tegyél, mit egyél, és mennyit és mikor, mikor pihenj, mikor mozogj, mit mozogj, döngeti az ajtót, hogy
’hé, mit nem akarsz meghallani???’, amikor fáj a füled,
’mit nem bírsz megemészteni???’, amikor fáj a gyomrod,
’mit nem mersz kimondani???’, amikor elmegy a hangod,
’mit nem bírsz elengedni???’, amikor szorulásod van,
ez most csak néhány általános példa, és sorolhatnám a végtelenségig.
Aki tud kapcsolódni önmagához, a testéhez, követi a teste jelzéseit,
kitakarítja a hátráltató, önszabotáló tudatalatti gondolatait, nem lesz túlsúlyos (sem).
Ehhez szeretnék ezúttal 3+1 kulcsfontosságú tényezőt feltárni Neked/Veled - amennyiben megszólítva érzed magad - egy 3+1 részes online program keretében.
Egy abszolút gyakorlatias programra készülj, ami a coaching - Théta healing - tudatos gondolkodás - "hétköznapi kvantumfizika" ismereteire és eszköztárára épül.
NEM lesznek diétás menük, sem edzéstervek,
ellenben sokat (nagyon sokat) kell majd gondolkodni, és nagyon (de nagyon) őszintének kell lenni magadhoz!!!
Henry Ford szerint "a gondolkodás a lehető legkeményebb munka. Valószínűleg ezért gyakorolják olyan kevesen." Hát, mi gyakorolni fogjuk ezen a programon! ;)
A 3 kulcsgondolat 3 különböző fókuszt állítva segít, hogy felismerd a benned zajló folyamatokat, és áthangold azokat, melyeket szükséges olyanra, amilyennel a vágyott testeddel rendelkező éned bír.
Hogy mit is ad neked a 3 kulcs?
☀ az 1. kulcs révén megtudod,
hogy hogyan tűzzünk ki úgy VALÓDI, SAJÁT célt, hogy azt meg is tudjuk és meg is akarjuk valósítani,
(és hogy mi az az igen gyakori hiba, ami miatt sokan már a cél kitűzésekor elbuknak)
mert az ugye NEM cél, hogy pl.
"vékony akarok lenni"
vagy "gazdag akarok lenni" stb.
Ez már "csupán" a következmény lesz! ;)
.
☀ a 2. kulcs révén azt tudod meg,
hogy mi is az a paradoxon az ideális test (és bármilyen más cél!!!) elérésének folyamatáról való gondolkodásban, amit muszáj megérteni és feloldani ahhoz, ha valódi, tartós, önazonos és könnyedén fenntartható eredményt szeretnénk
.
☀ a 3. kulcs révén pedig,
hogy bizony, bizony, NEM A NUTELLA AZ, AMI HIZLAL �, hanem valami egészen más! �
.
☀ a +1. kulcs pedig mintegy általános használati utasításként, a 3 kulcs által (is) eléd táruló gondolkodásmód elmélyítését és leginkább gyakorlatba ültetésének mikéntjét segíti.
Ajánlom nagy szeretettel a programot Mindazoknak,
akik gyakorlatias, azonnal alkalmazható kulcsokra vágynak
a saját testükkel és életükkel való harmonikus viszony kialakításához és fenntartásához
akik tudják, érzik és vallják az analógia törvényét: ami bent, az kint,
ilyenformán a test kint tökéletes tükre a bennünk zajló lelki folyamatoknak, mentális programoknak,
akik (amennyiben még nem dolgoztunk együtt) a legkisebb idő- és energiabefektetéssel szeretnék elsőre kipróbálni, hogy hatékonyan tudnak-e dolgozni önmagukon az általam nyújtott struktúrával.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
Kétféle módon tudod elvégezni a programot:
a) egyénileg, bármikor, bármennyiszer visszanézve/olvasva
b) csoportos formában, ahová szintén bármikor tudsz csatlakozni
Amennyiben a) egyénileg szeretnéd:
A program teljes tartalmát egyben megvásárolhatod,
így a hozzáférésed természetesen örökös,
és bárhol, bármikor, a saját időbeosztásod, ritmusod szerint tudod feldolgozni, ismételni.
Mindhárom rész egy-egy videós anyagból és a hozzátartozó írásos anyagból áll, ami az adott "kulcs" feldolgozását segítő munkafüzet részt is tartalmazza.
A +1. rész "csak" videós tartalom, mintegy útravalóként és egyben általános használati utasításként, a 3 kulcs által (is) eléd táruló gondolkodásmód elmélyítését és leginkább gyakorlatba ültetésének mikéntjét segíti.
Tehát 4 (3+1) videós anyagot fogsz kapni (9 és 19 perc közötti hosszúságúak),
és 3 jegyzet-jellegű írásos segédanyagot (pdf), amelyek szervesen kapcsolódnak az adott kulcs videós anyagához,
ill. előzetes részletes útmutatót, ajánlást tőlem a tartalmak hatékony feldolgozásához.
(Így fognak kinézni a "csatolmányok" a hozzád érkező email-ben :) ) :
A program díja (avagy a befektetés önmagadba) egyéni feldolgozásra: 8500 Ft
Megrendelés: a hello@nagykarolin.hu címre írott emailben
számlázási névvel és címmel.
Amennyiben
b) csoportos formában szeretnéd elvégezni a programot,
élvezve ezáltal a csoportos támogatást, az együttgondolkodás élményét,
a tapasztalataid, felismeréseid megosztásának, kérdéseid feltételének lehetőségét,
válaszd a csoportos formát!
A program tartalmait ugyanúgy megkapod, mint egyéni feldolgozós formában,
ÉS e mellé csatlakozhatsz egy zárt FB csoporthoz,
amelyet direkt és kizárólag ennek a programnak és e program Résztvevői számára hoztam létre.
Ezen a kommunikációs felületen megtalálod a program teljes tartalmát, és a csatlakozásod időpontjától számítva 2 héten keresztül állok szeretettel a rendelkezésedre a csoportban, és örömmel megválaszolom a kérdéseidet!
(A tagságod pedig természetesen továbbra is fennmarad, csak az intenzív kérdezési lehetőség időtartama a 2 hét.)
Jelentkezni ez esetben is a hello@nagykarolin.hu email címen tudsz számlázási névvel és címmel. Várom szeretettel a megkeresésed!
A program díja csoportos formában: 9990 Ft.
A tartalmakhoz a résztvevők hozzáférése örökös
mind egyéni feldolgozás, mind a csoportos forma esetében.
................................................
Akik már részt vettek a programon, a következőket mondták:
hálás köszönetem ezúttal is Nekik a visszajelzéseikért!
További online programjaim:
- A 7 részes, átfogó programom: "A gondolkodás, ami beach bodyt terem(t)"címmel érhető el. erre a linkre kattintva találhatsz róla bővebb leírást.
- A 15 részes, mély, "haladó" programom: "Beach body szívvel-lélekkel (karácsonyra is)" címmel érhető el. Ide kattintva találhatsz róla bőséges tudnivalókat :) !
Egyéni konzultáció:
Amennyiben úgy érzed, az egyéni konzultáció lenne a legmegfelelőbb számodra, szeretettel várlak ezzel is, jelenleg kizárólag online. A hello@nagykarolin.hu email címen egyeztessünk!
Ha bármi további kérdésed van, amire nem találtad meg a fentiekben a választ, csak írj egy emailt szintén a hello@nagykarolin.hu ra , és örömmel válaszolok!
Várom szeretettel a jelentkezésed, amennyiben úgy érzed, segítségedre lehet a program a célod elérésében!
Ha gondolkozol, vajon melyik program és forma lenne a leginkább neked való, ajánlom szeretettel az erről szóló videómat:
Ezt a csoportot a programjaim résztvevői, az ezek iránt érdeklődők, ill. a hozzám/hozzánk hasonló gondolkodású személyek számára hoztam létre. A tagsága INGYENES és semmilyen kötelezettséggel nem jár, csak a célod /vágyad iránt légy elkötelezett, ha csatlakozol! :)
Egy 7 részes, online, a coaching - mindfullness - tudatos gondolkodás eszköztárára építő programra hívlak, melynek fókuszában „A GONDOLKODÁS, AMI "BEACH BODYt" terem(t)” áll!
1. Egy „nem szokványos beach body program” ez, és hogy mitől nem szokványos?
Amikor az ideális testről, mint elérendő célról esik szó, rendszerint két tényező jelenik meg leginkább a közgondolkodásban: a táplálkozás és a mozgás. S egyúttal kifelejtődik a leglényegesebb harmadik: maga az EMBER, a test „gazdája”. Az ember, akinek érzései, gondolatai, emlékei, élményei, rutinjai, szokásai vannak, aki társas kapcsolatok hálójában él, akinek a fejében (tudatában és tudatalattijában) futó gondolatok, mentális programok döntően határozzák meg az ideális testért folytatott küzdelmek sikerét, avagy sikertelenségét (is).
2. Mi történik és mi NEM fog történni a 7 részes program keretében?
NEM lesznek diétás menük, sem edzéstervek, ellenben sokat (nagyon sokat) kell majd gondolkodni,
és nagyon (de nagyon) őszintének kell lenni magadhoz!!! Henry Ford szerint "a gondolkodás a lehető legkeményebb munka. Valószínűleg ezért gyakorolják olyan kevesen." Hát, mi gyakorolni fogjuk ezen a programon! ;)
A 7 részben 7 különböző fókuszt állítva ismerheted fel a benned zajló folyamatokat, és hangolhatod át azokat, melyeket szükséges olyanra, amilyennel a vágyott testeddel rendelkező éned bír.
Melyek a konkrét témák, amikkel foglalkozik a program?
A 7 rész tartalomjegyzéke:
1) Célállítás 3 lépcsőben
2) Evéssel, étkezési szabályokkal kapcsolatos mentális programok, tudatalatti gondolatok feltárása és (szükség esetén) átírása
4) Amin a valódi siker áll vagy bukik: Tudatos jelenlét (és amit nagyon szoktatok szeretni: mindfullness evés-gyakorlat)
5) Szokást szokással helyettesítünk
6) Mire használod a problémádat? és/vagy Ki leszel a problémád nélkül?
7) Vedd észre a változást! ill. A flow/inspirált cselekvés ereje és működtetése
Készítettem egy részletes tematikát is ehhez a programhoz, magyarázva, pontosítva benne, hogy miről is szólnak, mit is tartalmaznak az egyes részek,
s már ennek átböngészése is eredményezhet felismeréseket, megértéseket!
Ezt ha szeretnéd, ingyenesen, ajándékba elküldöm a számodra nagy szeretettel, csak írj kérlek rám egy emailt: hello@nagykarolin.hu
3.Hogy néz ki a program gyakorlatban?
Kétféle módon tudod elvégezni a programot:
a) egyénileg, bármikor
b) zárt csoportban, ahová szintén bármikor tudsz csatlakozni
Amennyiben a) egyénileg szeretnéd:
A program teljes tartalmát egyben megvásárolhatod,
így a hozzáférésed természetesen örökös,
és bárhol, bármikor, a saját időbeosztásod, ritmusod szerint tudod feldolgozni, ismételni.
Mind a 7 rész egy-egy videós anyagból és a hozzátartozó írásos anyagból áll, ami az adott rész témájának feldolgozását segítő munkafüzetet is tartalmazza.
Tehát 7 videós anyagot fogsz kapni (9 és 17 perc közötti hosszúságúak),
és 7 írásos segédanyagot (pdf), amelyek tartalmilag szervesen kapcsolódnak egymáshoz,
ill. előzetes útmutatót tőlem emailben a tartalmak hatékony feldolgozásához.
A programot a hello@nagykarolin.hu címre küldött üzenetben tudod megrendelni, számlázási névvel és címmel.
Egyéni feldolgozásra a teljes program ára (vagyis a befektetés önMAGadba) : 10.500 Ft.
Amennyiben
b) csoportban szeretnéd elvégezni a programot,
élvezve ezáltal a csoportos támogatást, az együttgondolkodás élményét,
a tapasztalataid, felismeréseid megosztásának, kérdéseid feltételének lehetőségét,
válaszd a csoportos formát!
A program tartalmait ugyanúgy megkapod, mint egyéni feldolgozós formában,
ÉS e mellé csatlakozhatsz egy zárt FB csoporthoz,
amelyet direkt és kizárólag ennek a programnak és e program Résztvevői számára hoztam létre.
Ezen a kommunikációs felületen megtalálod a program teljes tartalmát, és a csatlakozásod időpontjától számítva 2 héten keresztül állok szeretettel a rendelkezésedre a csoportban, és örömmel megválaszolom minden, felmerülő kérdésedet,
továbbá tudsz a többi Résztvevő hozzászólásaiból inspirálódni, az általuk feltett kérdésekre adott válaszaimból is meríteni, tanulni!
(A tagságod pedig természetesen örökös, csak az intenzív kérdezési lehetőség időtartama a 2 hét.)
Jelentkezni ez esetben is a hello@nagykarolin.hu email címen tudsz számlázási névvel és címmel. Várom szeretettel a megkeresésed!
Csoportos formában a program díja (vagyis a befektetés önMAGadba) 13.990 Ft.
4. És mi van akkor, ha Te nem is kockás hasat akarsz, meg szálkás izomzatot, „csak” jól szeretnéd érezni magad a testedben?
Nagyon jó helyen jársz!
A legtöbb ember nem is kockákat szeretne, (sőt, elárulom, aki azt hiszi, hogy kockákat szeretne, SEM azt szeretne valójában!,
DE! mindemellett nyugodtan vágyhatsz kockákra (és bármi másra) IS (még nagyobb titok jön: én is célba vettem épp a kockákat is ;) ),
a LÉNYEG, hogy: Bármire is vágyunk, valójában mindig a mögöttes érzésekre vágyunk!
Sosem a kockás hasra, nem a tengerparti nyaralóra, nem a Louis Vuitton táskára vágyunk valójában, hanem arra az önmagunkra, akik azáltal lehetünk, hogy elérjük a a vágyott célunkat!
Azzal a vággyal érkezz, ami a sajátod, és azzal az előfeltételezéssel, hogy amit el tudsz magadnak képzelni, azt meg is tudod valósítani!
Ha úgy érzed, hogy pillanatnyilag nem kristálytiszta a célod, vágyad, SEMMI GOND!
Ezzel fogjuk kezdeni! A tűpontos célállítással! Az olyan pontos cél felállításával, amit aztán már nem is megvalósítani, voltaképpen "csak" beengedned kell az életedbe!
Mindenki a saját célját fogja felállítani a saját vágyainak megfelelően!
5. "Beach body" alatt pedig a vágyott "body"-t értem/értjük, mindenkinek a saját vágya szerintit, a program célja pedig az akadályok elgördítése a TE CÉLOD elől! Hogy ez a "vágyott body" mint természetes létállapot legyen jelen az életedben! Vagyis:
= ne kelljen az ideális testért folyvást küzdeni = ne kelljen az ideális testért egyik diétától a másikig létezni = ne kelljen az ideális testre kínnal végzett testmozgást kényszeríteni = ne kelljen az ideális testért lemondásokkal élni = ne kelljen tiltólistás ételek elől menekülni = ne kelljen irigykedni a bezzeg szomszédra, aki persze bármit ehet, mégse hízik, HANEM inkább felfedezni a "bezzeg szomszéd" titkát, és boldogan koncentrálni a sok felszabaduló figyelmet, energiát, időt, pénzt (ami eddig a test kontrollálására ment el), sokkal fontosabb MÁS dolgokra.
6. Akik már részt vettek a programon, efféléket mondtak:
„Engem ez az egész nem szokványos Beach body program megnyugtatott. Végtelenül hálás vagyok, mert az életemben egy nagyon fontos mérföldkőhöz értem most!” (B. Boglárka)
„Szuper volt a beach body program! Megfogalmaztam céljaimat, szorongó érzéseimet hálára cseréltem, szokásaimat megváltoztattam. Napról napra jobban érzem magam a bőrömben és a kapcsolataim is új értelmet nyertek. Nekem az I-re a pontot a hetedik nap tette fel: hogy egyetlen versenytársam van: saját magam, akit felül kell múlnom. Nem telik el nap, hogy ne idézzek tőled!” (I. Lenke)
(A fent idézett hölgyek csoportos formában vettek részt a programon.)
7. A program díja (avagy a befektetés önmagadba):
egyéni feldolgozásra: 9.990 Ft,
csoportos formában: 12.990 Ft.
Jelentkezés, megrendelés a hello@nagykarolin.hu email címen számlázási névvel és címmel!
Ha bármi kérdésed felmerül, amire a leírásból még nem kaptad meg a választ, azt is nagy szeretettel várom és megválaszolom a fenti email címen!
Ezt a csoportot a programjaim résztvevői, az ezek iránt érdeklődők, ill. a hozzám/hozzánk hasonló gondolkodású személyek számára hoztam létre. A tagsága INGYENES és semmilyen kötelezettséggel nem jár, csak a célod /vágyad iránt légy elkötelezett, ha csatlakozol! :)
Aktualitások, friss tartalmak, további lehetőségek, cikkeim, videóim várnak nagy szeretettel a fb oldalamon:
Hogy miként is vezethetnek túlevéshez/túlsúlyhoz (ezek) az érzelmek?
Az első részben részletesen volt szó a mögöttesről, arról, hogy amikor nem fizikai éhség okán, nem a testünk táplálása végett eszünk, hanem érzelmi indíttatásból, akkor minden esetben hiányzó érzelmi szükségletek betömködéséről, negatív érzelmek elnyomásáról, valódi megoldás keresése helyett választott pótcselekvésről van szó.
Bármire is vágyunk, valójában mindig érzelmekre vágyunk!
Sosem a Louis Vuitton táskára, sosem a leghiperszuperebb Lamborghinire, sosem a tengerparti nyaralóra vágyunk valójában, hanem arra, akik ezek által lehetünk/lehetnénk.
Így tehát a kérdések, amiket érdemes feltenni magunknak, nagy-nagy őszinteség közepette önmagunk felé, amennyiben szeretnénk elindulni a vágyaink irányába, hogy (pl.):
- Milyen érzésekkel bír az a vágyott énem, akinek Louis Vuitton táskája van?
- Milyen gondolatok vezérlik azt a vágyott énemet, akinek tengerparti nyaralója van?
→ Hogyan, milyen gondolati váltások révén tudom már ma megélni az általam vágyott érzelmeket?
(Biztos, hogy feltétlenül szükségem van Lamborghinire ahhoz, hogy magabiztosnak érezhessem magam?
Biztos, hogy csak Louis Vuitton táska birtokosaként lehetek igazi Nő?
Biztos, hogy el kell jutnom a tengerpartig, avagy biztos, hogy a tengerpartig kell eljutnom ahhoz, hogy felszabadult/boldog/elégedett/könnyed/’bármilyen, amilyen érzésre vágyom’ lehessek? )
Nézzünk most az idegesség/aggodalom/stressz érzését,
melyek minden bizonnyal nem a haladásunkat segítik, de
HA
- felismerjük őket és tudatosítjuk a ránk gyakorolt hatásukat
- vannak valódi vágyaink, melyekért hajlandóak vagyunk tenni is
- hajlandóak vagyunk őszintén gondolkodni és reflektálni magunkra,
AKKOR
nyert ügyünk van!
IDEGESSÉG, AGGODALOM, STRESSZ
Hogy viselkednek az ideges emberek?
Kapkodnak. Ide kapnak, oda kapnak, erőltetni próbálják a történéseket, látszólag semmire, így aztán enni sincs idejük vagy idegzetük,
és ugyanígy bánnak az étellel is: hol ide kapnak, hol oda: csipegetnek.
A CSIPEGETÉS a túlevés egy speciális formája, amivel – mindamellett, hogy RELAXÁLÁSRA HASZNÁLJÁK AZ ÉTELT az idegességükben magukat túlevő személyek - bizony kiválóan lehet álcázni az elfogyasztott étel mennyiségét is.
„Á, nem kérek egy egész szelet sütit, vágd le kérlek nekem a felét”! Lehet, hogy te is hallottál már hasonló kérést. Aztán jártában keltében csak lecsusszan még egy kis felecske, meg még egy, meg egy kis sós mogyoró, meg egy kis keksz, meg egy kis ez meg az, és délre észre sem veszi az illető, de már akár 3 napi kalóriamennyiség is lecsusszant észrevétlenül.
Ők azok, akik aztán efféléket is hangoztathatnak, hogy: „ó, én még a levegőtől is hízom”.
Ilyen esetekben azért mindig célszerű a helyzet mögé nézni, hogy ugyan, mi is lehet abban a levegőben…
Az idegességen, stresszen alapuló túlevés hátterében sok esetben az az elképzelés áll, hogy
„nincs elég időm / pénzem / lehetőségem /támogatottságom …”
Mihez is? Sokszor már ennél a pontnál is eláll a szó. Vannak emberek, akik arra a kérdésre, hogy
Ha bármit kívánhatnál, idő-pénz nem számít, mit kívánnál?,
nem tudnak mást válaszolni, mint hogy akkor időt és pénzt szeretnének.
És mit kezdenének azzal az idővel és pénzzel?
Hááát…
És ugyanott tartunk, mint az elején.
Hogy nem tudják valójában, hogy mire is nincs elegendő pénzük/idejük/támogatottságuk,
vagyis: nem tudják, mire vágynak valójában.
Vagy ha igen, akkor úgy érzik, számukra az nem lehetséges.
Emiatt pedig erőteljes megrekedtség érzést élnek át.
Akár hosszú évekig is benne maradhatnak megrekedtséget okozó helyzetekben (legyen az munka, házasság, rossz lakótársi viszony, bármi), mert nem bíznak abban, hogy lehet jobb is, hogy képesek jobbat is teremteni maguknak, és miért?
Ugyanott vagyunk ismét: mert nem tudják, mire is vágynak valójában.
Vagy ha igen, úgy érzik, számukra ez nem lehetséges.
Hiányzó szükségleteiket pedig sokszor étellel próbálják betömni, a túlevés pedig még tovább fokozza az idegesség, stressz, aggodalom érzését.
Ha magadra ismersz ebben a leírásban, vagy ismersz bárkit, akire illik,
mától a kérdésetek magatok felé a "Miért nem lehet..?" HELYETT a "Hogyan lehet?" legyen!!!
Folytatás a következő cikkben,
ha pedig Te is azok közé tartozol, akik
- szeretnék megtörni az efféle ördögi köröket,
- szeretnének megszabadulni a túlevés kényszerétől /az étkezés-mozgás folyamatos kontrollálásától
- arra (is) vágynak, hogy az általuk ideálisként vágyott test mint természetes létállapot legyen jelen az életükben,
Műszavak mögött valós jelenség és valós problémák, és ami a legfontosabb: mindig valós, mindig jogos ÉRZELMEK.
Joe Dispenza agykutatót idézve:
a gondolat az agy nyelvrendszere,
az érzés pedig a test nyelvrendszere.
Te mivel eteted magad, és minek a (túl)súlyát cipeled magadon?
Amikor valaki egy ültő helyében, vagy akár térültében-fordultában csipegetve megenne (megeszik) egy vödör jégkrémet, 2 tábla csokit, vagy egy kondér sajtos tésztát, 3 zacskó chipszet, vagy bármi más, de hasonlóan gigászi mennyiségű ételt, az az éhség már sohasem fizikai szintű. Ezek a mennyiségek rég nem a test táplálásáról szólnak. Sokkal inkább hiányzó érzelmi szükségletek betömködéséről, negatív érzelmek elnyomásáról, valódi megoldás keresése helyett választott pótcselekvésről.
Fontos azonban kiemelni, hogy nem kizárólag nagy mennyiségű étel elfogyasztása esetén állhat fenn az érzelmi alapú evés jelensége. Mértéktelen evést jelenthet akár egy kis kocka csokoládé elfogyasztása is, amennyiben azt az adott személy kényszeresen ette meg. Amikor valójában egyáltalán nem szeretett volna (csokit) enni, de úgy érezte, nem bírja ki / felrobban /megbolondul, miegymás, ha nem ehet belőle azonnal.
Mennyiségtől függetlenül mindkét esetben az étkezés kontrollálásának képtelenségéről van szó.
Az ilyesfajta esetekben, amikor nyugtató, helyettesítő evések jelennek meg az egyén életében, nagyon könnyen rejtve marad a valódi probléma.
Hiszen havalami helyetteszünk, el sem kezdjük keresni a helyénvaló megküzdési stratégiát.
A kényszeresen evő személyek ösztönösen, szinte kémikusi/gyógyszerészi érzékenységgel és pontossággal választanak maguknak olyan ételeket, amelyek képesek – akárcsak a hangulatjavító, antidepresszáns szerek - enyhíteni az adott negatív érzelmet, amitől adott esetben szenvednek.
(Például akik stressz, düh, ingerültség miatt esznek, hajlamosak sós, kemény ropogtatnivalókat választani, amin levezethetik az agressziójukat /’rágódnak rajta’/, akik szomorúság, vigasz, szeretetéhség miatt nyúlnak az ételhez, gyakran vágynak a lágy, krémes ételekre, tejtermékekre, mint pl. tejföl, tejszínhab, öntetek, joghurt, krémes desszertek. Az ételválasztási preferenciákról részletesebben tervezek írni majd egy későbbi cikkemben. Legyen ilyen cikk? ;) )
Visszatérve a gondolatmenethez (ti. a valódi probléma rejtve maradásához), miként ez az igen banális, de annál frappánsabb és gyakrabban hangoztatott „bölcsesség” is rávilágít:
enni, azt ugye kell.
Az evés alapvető emberi szükséglet, létszükséglet, tehát társadalmilag elfogadott, megengedhetem magamnak, és elvárhatom, hogy mások is engedjék meg nekem.
Könnyebb azt mondanom a gyermekeimnek, kollégáimnak, bárkinek, hogy légyszi, most hagyjatok békén, mert eszem, mint mondjuk azt, hogy bocsi, most horgolok/ körmöt lakkozok /olvasok kicsit a magam örömére. Holott mindegyik esetben ugyanarról lenne szó: hogy
szeretnék magamnak egy kis nyugalmat. Egy kis énidőt, egy kis létjogosultságot a vágyaimnak, egy kis teret annak, hogy magam mellett tehessem le a voksot, egy kis lehetőséget arra, hogy fontos lehessek saját magam számára.
Az evés ér, az egyéb tevékenységek már nem feltétlenül.
Mert aki csak úgy horgolgat, lakkozgat, olvasgat, hát az naplopó, mihaszna, léhűtő, érdemtelen, haszontalan, lusta, önző, rest.. szinte kifogyhatatlan a szókészletünk is, ha a tétlen(nek minősítendő) személyt kívánjuk találó jelzőkkel illetni.
Pár kérdés annak érdekében, hogy MOST azonnal elkezdhesd helyretenni magadban az efféle nehézségeket:
- Mi történne akkor, ha egyszer őszinték lennénk? Először magunkhoz, aztán a többiekhez.
- Mi történne akkor, ha megengednénk magunknak, hogy jogosnak címkézzük a vágyat a pihenésre, feltöltődésre, nyugalomra; és egyúttal érdemesnek tartanánk magunkat és másokat is rá?
- Ha megengednénk magunknak, hogy felismerjük és beismerjük a valódi érzéseinket, szükségleteinket?
- Ahhoz, hogy ezeket (f)el tudjuk ismerni, mi lenne, ha vállalnánk a sebezhetőségünket, gyengeségeinket is? Mi lenne, ha arra kezdenénk el vágyni, amit valóban szeretnénk?
Mert bizony ez sem mindig egyértelmű, hogy mit is szeretnénk, mire is vágyunk valójában. Nagyon sok esetben azért nem haladunk az életünkben, mert nem azokat a célokat tűzzük ki, amelyekre valóban vágyunk, és/vagy nem mi vágyunk azokra, hanem jól kitűzzük magunknak a mások céljait, vagy a mások ránk vetített, avagy tőlünk elvárt céljait, aztán csodálkozunk, hogy nem történik semmi, de legalábbis semmiképp sem az, amire valójában vágyunk.
S hogy mi mindent nyomunk el ételekkel?
Álljon most itt a rengeteg közül 2 olyan, „toplistásnak” tekinthető érzelem, melyek igen nagy gyakorisággal késztetik helyettesítő, érzelmi alapú evésre az embereket!
Harag
Meglepő vagy sem, szakértők szerint a harag a Nr.1. érzelem, ami kényszeres / helyettesítő evést vált ki az emberekből. Mosolygós kirakatú világunkban, ahol mindenhonnan a ’légy pozitív, maradj pozitív, csak akkor érvényesülhetsz, ha mindig full happy vagy’ - típusú üzenetek bombáznak minket, „nem divat” haragudni vagy neheztelni, és ahelyett, hogy az adott helyzet tényszerű vizsgálatára, konstruktív megoldás, win-win helyzetű kimenetel megtalálására törekednének, igen sokan inkább automatikusan magukban keresik a hibát, vagy el sem jutnak a keresésig sem, mert már rég felcímkézték magukat mint vesztest, szerencsétlent, érdemtelent, stb., és eszik vigaszt remélve tálcaszámra a habos süteményt.
Fáradtság, kimerültség
Elképzelhető, hogy te is láttál már olyan embereket, akiknek van olyan ismerősük ;), akik amikor fáradtak, kimerültek, túlhajszolták magukat, ahelyett, hogy megengednék maguknak a pihenést, alvást, a literszámra adagolt kávé mellett/helyett/után (túl)evéssel próbálnak feltöltődni energiával.
Sok esetben ilyenkor szénhidrátokban gazdag ételekre irányul az evés iránti vágy, és amint bekerült az étel a testbe, gyorsan és könnyedén eszközlődhet is egy kis instant önbecsapás, mivel az étel (különösen ha valamilyen szénhidrátdús harapnivalóra esett a választás) átmenetileg megnöveli a vércukorszintet, ami hasonló érzést eredményez, mintha kipihente volna magát az illető, ez az állapot azonban csak igen rövid távú és átmeneti. Akárhogy is nézzük, a rendszeres kellemes testmozgásnál, a testünk jelzéseire való odafigyelésnél, az önmagunkhoz való kapcsolódásnál és őszinteségnél, valamint a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenésnél aligha találhatunk jobb megoldást a kimerültség kezelésére. A pihenés helyett való evés pedig minden esetben tévutas megoldás.
Folytatás, további túlsúlyért felelős érzelmek a következő cikkben,
ha pedig Te is azok közé tartozol, akik arra vágynak, hogy
az ideális test mint természetes létállapot legyen jelen az életükben,
ne pedig úgy, mint egy tűnékeny illúzió, amiért folyvást csak küszködni, önsanyargatni, számolgatni, taktikázni kell,
És itt a vége, és ciki-e, szabad-e, lehet-e ebben a világban jól lenni? Jól akarni lenni? Olyan világ-e ez, ahol lehetséges, szabad és biztonságos a jóra, a szépre, a sokra, a jobbra, a szebbre, a többre vágyni?
Itt az idő, válassz gondolatot!
Olyat, amilyen valóságot szeretnél.
Meg kell ehhez tagadni a hírek valóságát? Homokba kell dugni a fejedet? NEM!
Felelősséggel tartozol bármiért is? IGEN!
A saját érzéseidért mondjuk, és azért, hogy ezek révén mit gyarapítasz a világban figyelmeddel.
Mert hát az van, ugye, hogy ahol a figyelem, ott az energia. Amin a figyelem, az növekszik.
Mit szeretnék gyarapítani ebben a világban?
Ha a mindenség egy nagy sötét, én meg állok a kis elemlámpámmal a végtelenben, ahol minden létezik, és mindennek az ellenkezője is, minden lehetséges és annak az ellenkezője is, és én bárhová világíthatok, mert hát van ez a lámpám, kaptam az életemhez, járt hozzá, amolyan árukapcsolás jelleggel, neked is van ám, na akkor hová világítunk?
Szeretettel:
Nagy Karolin
Ahol még megtalálsz:
www.facebook.com/nagykaroliniroioldal (aktuális beach body kihívásaimról is minden aktuális infó itt :) )
Mit is jelent a felelősségvállalás? Azt, hogy válassz másik gondolatot!
Hol volt, hol nem a legkisebbik királyfi, aki megküzdött a 7fejű sárkánnyal, kiállta a 7 legkeményebb, legbonyolultabb, leglehetetlenebb próbát, sarkánál fogva kifordította magából a világot, lehozta a csillagokat az égről, látástól vakulásig dolgozott, a legkeményebb, legalantasabb munkákat végezte, mégis olyan szegény volt, mint a templom egere, majd miután már rettenetesen sokáig élt így, ezerszeresen bebizonyította az érdemességét, akkor egyszer csak megkönyörült rajta a sors, és elnyerte méltó jutalmát.
Hol volt, hol nem az Apa, aki megküzdött az idióta főnökével, a még idiótább kollégáival, kiállta minden héten az 5 munkanap legkeményebb, legbonyolultabb, leglehetetlenebb próbáit, otthon még a családját is elviselte, és jó volt neki a felmelegített vacsora is, és nagyokat horkolva fordult a másik oldalára, amikor Anya bezuhant az ágyba, és minden hónap végén elnyerte méltó jutalmát a mindenkor érvényes közalkalmazotti bértábla szerint.
Hol volt, hol nem az Anya, aki megküzdött a mosatlannal és a lelkiismeretével, az elég vagyok-e?, elég jó vagyok-e? elég legyek-e, vagy jó? nap mint nap fenyegető kérdéseivel, a 10-12 féle magára erőltetett szerepével, melyekről azt képzelte, hogy velük azonos, ezekből áll össze Ő, vagy legalábbis így kellene lennie, és sose sikerül minddel, tehát nem jó, nem elég jó, nem is elég, nem is jó, nem is szép, mert ha jó, akkor nem szép a szépre gondolni, mert akkor meg qva..
„az élet küzdelem,/ S az ember célja e küzdés maga."
Honnan ismerős ez a mondat? Hányast kaptál rá magyarból? Akkor érezted-e ügyesnek, jelesnek, elég jónak magad, ha a tőled telhető legmélyebben az eszedbe vésted?
Szolgál-e jelenleg ez a gondolat (és az ehhez hasonlók)? Összhangban van-e a vágyaiddal? Az az éned, aki a vágyott életedet éli, ezeknek megfelelően gondolkodik-e?
És itt szó sincs hibáztatásról!!!! Szó sincs ilyesmikről, hogy ’balga volt ez az Imre, meg az a Magyartanár, meg az az Anya, meg az az Apa, meg az a legkisebb királyfi, meg az akárki’.. NEM! Ők minden bizonnyal az akkori legjobb tudásuk, legpontosabb megéléseik, jót akarásuk, szeretetük szerint cselekedték, mondták azt, amit, akkor, amikor.
Nem róluk van szó. Hanem arról, aki az én boldogulásomért felelős. Vagyis rólam.
Hogy áldozatává válok a helyzetemnek, és tehetetlenül hagyom, hogy sodorjanak a „körülmények”, avagy felelősséget vállalok az életem/sorsom/boldogságom alakulásáért, és kézbe veszem a dolgok irányítását.
Hogy szeretném –e továbbvinni magammal a fentiekhez hasonló gondolatokat, mintákat, az én sorsomként is kijelölt(nek vélt) utakat?
Hogy szeretném-e a figyelmem rájuk irányításával tovább növelni őket? (amin a figyelem, az növekszik!)
Vagy választok helyettük inkább másika(ka)t? Olya(noka)t, amely(ek) a vágyott életem elérését támogatja(k).
Te milyen gondolatokat választasz?
Szeretettel:
Nagy Karolin
Ahol még megtalálsz:
www.facebook.com/nagykaroliniroioldal (aktuális beach body kihívásaimról is minden aktuális infó itt :) )
Ezen a héten ért véget egy 7 napos online, csoportos programom, melynek az „egy NEM szokványos beach body kihívás” címet adtam.
Hogy mi is volt ez pontosan és mitől nem szokványos?
Rendszerint, ha az ideális test(súly) eléréséről esik szó, két kulcsfontosságú tényező jelenik meg legfőképpen a köztudatban: a táplálkozás és a mozgás.
És egyúttal „kifelejtődik” a leglényegesebb harmadik: maga az ember, akié a test. Akinek a viselkedését, szokásait, döntéseit a gondolatai, érzései, tudatos és tudatalatti mentális programjai határozzák meg, és egyúttal döntően befolyásolják az ideális testért folytatott küzdelmek sikerét, avagy sikertelenségét. A hagyományos testsúlycsökkentő módszerekkel/gondolkodásmóddal kapcsolatos tévhitekről a Bikinialak 4 hét alatt?... c. cikkemben írtam is már bővebben.
Ami tehát a „Nem szokványos beach body kihívás”-on nem történt:
NEM voltak diétás menük, sem edzéstervek, sem mérőszámok,
ellenben sokat kellett a résztvevőknek gondolkodniuk. Önmagukra a lehető legmaximálisabb őszinteséggel reflektálniuk, az intuíciójukra, belső hangjukra figyelniük és hagyatkozniuk.
Henry Ford szerint "a gondolkodás a lehető legkeményebb munka. Valószínűleg ezért gyakorolják olyan kevesen."Hát, mi ezt gyakoroltuk ez alatt a 7 nap alatt igen intenzíven.
A gondolati váltás lényege leegyszerűsítve az, hogy:
felismerjük a bennünk futó mentális programokat, és ezek közül azokat, amelyek gátolnak minket a célunk elérésében, át- illetve felülírjuk olyanra, amilyennel a vágyott testünkkel rendelkező énünk bír. Vagyis akként az emberként kezdünk el gondolkodni, viselkedni és létezni, akivé vágyni szeretnénk.
Mindenki a saját célját állította fel, és azon dolgozott, azzal a – Walt Disney által is vallott alapvetéssel -, hogy amit képesek vagyunk magunknak elképzelni, azt meg is tudjuk valósítani.
"Beach body" alatt pedig a vágyott "body"-t értem, mindenkinek a saját vágya szerintit,
a kihívás pedig támogatta annak a CÉLnak az elérését, hogy ez a "vágyott body" mint természetes létállapot legyen jelen az egyén életében. Vagyis
- ne kelljen az ideális testért folyvást küzdeni
- ne kelljen az ideális testért egyik diétától a másikig létezni
- ne kelljen az ideális testre kínnal végzett testmozgást kényszeríteni
- ne kelljen az ideális testért lemondásokkal élni
- ne kelljen tiltólistás ételek elől menekülni (erről a témáról bővebben írtam már ebben a cikkemben)
- ne kelljen irigykedni a bezzeg szomszédra, aki persze bármit ehet, mégse hízik,
HANEM inkább felfedezni a "bezzeg szomszéd" titkát,
és boldogan koncentrálni a sok felszabaduló figyelmet, energiát, időt, pénzt (ami eddig a test kontrollálására ment el), sokkal fontosabb MÁS dolgokra.
Két szelet neked is az ott kisütött "tortánkból"
A program első napjától kezdve mindvégig fantasztikus felismerésekről, AHA-élményekről számoltak be a résztvevők, ezek közül szeretnék most két olyan kis "szeletet" bemutatni, melyekről úgy gondolom, egész sokunkat érint(het), vagy érintett valaha.
Az első a gondolkodásunkban hordozott fals ok-okozati összefüggéseknek egy kiváló típuspéldája (is lehetne), nevezetesen amikor egyértelműen összekapcsolódik a karcsúság (=vonzó külső) fogalma a szerethetőség, népszerűség, értékesség, kedveltség érzésével. Vagyis "Minél jobban nézek ki, annál jobban fognak szeretni. Annál szimpatikusabb, értékesebb, vonzóbb, sikeresebb, közkedveltebb leszek mások szemében." stb. (A média, tömegkommunikáció, korunk szépségideáljának mindezeket megerősítő szerepét úgy hiszem, aligha kell bárkinek is bemutatni..).
Na már most: valóban a karcsúság mértékétől, a kilók számától függ az én emberi értékem? Akik kedveltek, azért kedveltek, mert 53 kg vagyok?
Lehet, hogy nem, de attól én még vágyhatok mindkettőre! Vágyhatok az általam ideálisnak vélt testre és a szerethetőségre egyaránt és egyszerre, DE nagyon fontos tudatosítani, hogy a kettő között NINCS ÖSSZEFÜGGÉS!
Akinek segítséget jelent vizualizációval/cselekedtetéssel is megerősíteni magában a felismeréseket, egyszerűen felírhatja egy papírra, és kettévághatja! Egyik vágy az egyik zsebbe, másik a másikba, mindkettő az enyém, de köztük semmiféle összefüggés nincsen!
2. A másik "szelet", avagy akár tipikusnak is nevezhető „gondolkodási zsákutca”, amit ebbe e bejegyzésbe hoztam, a következő:
Arról a jelenségről esett szó, amikor valaki elkezd valamiféle, legtöbbször édes és/vagy kalóriadús ételt, pl. csokoládét, csokis kekszet vagy jégkrémet enni, és nem bírja abbahagyni. Úgy érzi, csak akkor jó, ha mindet megeheti, lehetőleg minél gyorsabban.
Felvetődött több résztvevőben is az a gondolat, hogy milyen kár, hogy nem sárgarépára, vagy paradicsomra irányul ez a nagyfokú bekebelezési vágyuk.
És itt álljunk meg egy pillanatra!
Miért is tévutas gondolkodás az, ha azzal igyekszem kicselezni magam, hogy pl. sárgarépára, vagy valamilyen más, a közvélekedés szerint egészségesebbnek titulált élelmiszerre próbálom lecserélni a nagy mennyiségben elfogyasztott ételt?
Lényegét tekintve ez a "megoldás" semmivel sem jobb, hiszen ugyanúgy kényszerességről és helyettesítő evésről van/lenne szó. Vagyis a csokoládé/jégkrém megy, de a kényszeres viselkedésminta marad. Ha valódi és pozitív irányú változást szeretnénk, akkor magát a kényszerességet, illetve annak az okát kell feloldani.
Miről érdemes gondolkodni, ha ilyesfajta állapotot szeretnénk megszüntetni az életünkben?
A rohamszerű evések hátterében gyakran a HIÁNYba vetett hit áll. Érdemes visszagondolni, hogy gyerekkorunkban kellett-e esetleg versengenünk ételért, vagy bármi másért, például testvérek között? Vagy jelenlegi életünkben érezzük-e úgy, hogy versenyt kell futnunk valamiért? Azonban nem mindig ilyen evidens az ok, illetve nem csak. Hiányállapotot bármivel kapcsolatban képes megélni az ember. Például rettegünk attól, hogy nem jut elegendő pénz, idő, szeretet, elismerés, egészség, partner, munka, lehetőségek az életben, stb-stb. És ennek a 'gyorsan-gyorsan, mielőtt megkaparintja előlem valaki más' – jellegű megélésnek a kivetülése sok esetben a rohamszerű evés.
Te – ha megéled -, hol éled meg a hiány illúzióját az életedben?
Felszabadító felismeréseket kívánok nekünk!
Nagy Karolin
ui.: Ha esetleg érdekel a következő "Nem szokványos beach body kihívás", illetve hasonló tartalmak, ajánlom szeretettel a Fb oldalam követését! Ott minden infót megtalálsz!
- Tegye fel a kezét, aki ismeri az „Antanténusz, szórakaténusz..” kezdetű mondókát!
Úgy látom, elég sokan!
- Most az tegye fel a kezét, aki tudja, hogy mi ezeknek a szavaknak az értelme!
Senki?
- Akkor most az tegye fel a kezét, aki szerint valami értelme mégis csak kell, hogy legyen a rímes-ritmusos szövegeknek, és úgy általában a ritmusnak!
Ismét többen!
És hogy mi az értelme?
- Mi lehet az, ami miatt a gyerekek olyan elemi örömmel és megunhatatlanul kántálják ezeket a szövegeket?
- Mi az, amit gyerekkorban (még) ösztönösen tudunk és érzünk (a ritmussal kapcsolatosan is ;) )?
- Mit ad hozzá az életünkhöz a ritmus,
- és ha ad is valamit, megszűnik-e ez a hozadék a gyermekkorral?
A fenti kérdésekkel kapcsolatban hívlak egy kis együttgondolkodásra!
A mindennapok felnőtt, racionalizált mókuskerekében hajlamosak lehetünk megfeledkezni, vagy kizárólag gyerekjátékként, és/vagy ének órai kötelező tapsikolásként, vagy csak a zenészek sajátjaként tekinteni a ritmus szerepére, és az életben elfoglalt helyére.
Továbbá találkoztam olyan véleménnyel is, mely szerint a rímelő, ritmusos szövegek, nyelvi játékok manapság nem divatosak, ezért az ilyen tartalmú könyvek nem is kelendőek.
A ritmus szerepe az életünkben
Avagy divat-e a ritmus? ill. lehet-e ódivatú?
Egy-két-há-négy – an-tan-té-nusz,
tá-tá-ti-ti-tá – Ecc, pecc kimehetsz,
és sorolhatnám. Mi az, amimindkét példában és mindenrímes/ritmusos szövegben, és még tágabban értelmezve minden ritmusos jelenségben jelen van?
A ciklikusság, a rend, a kiszámíthatóság, a bizonyosság, anticipálhatóság, és ezek mentén kapcsolódás valami nagyon ismerős, nagyon biztonságos, nagyon elemi dologhoz.
Mi is az az elemi lüktetés, az a legelső hang/rezgés, melyet magzatként „kihallunk” édesanyánk testéből, majd végigkísér egész életünk során? A szív dobbanása, igaz? A szív-ritmus.
Nézzünk csak kicsit körül az életünkben, a világunkban!
Eltűnik-e a gyerekkorral a ritmus?
Gondoljunk pl.
- alvás-ébrenlét
- az apály-dagály
- a telihold-újhold
- a tavasz-nyár-ősz-tél
- az ovuláció-menstruáció
- a reggeli-ebéd-vacsora
- vérkeringés
- lépésritmus
- bioritmus
- kilégzés-belégzés
stb-stb hétköznapi jelenségekre.
Mik ezek mind?
„Csupán” néhány, spontán és önkényesen kiragadott példa a körülöttünk és bennünk állandó jelleggel jelen levő, az életünket/létezésünket meghatározó ciklikusság, ritmus jelenlétére.
Éljek akár szigorúan beosztott napirend szerint, vagy (látszólag, másokhoz képest) spontán bele a nagyvilágba (egyik sem jó vagy rossz, csupán két különböző fajta ritmus),
legyek ovis egy falusi 10 fős kis csoportban, vezérigazgató egy multinál, vagy tanárnő egy gimnáziumban, bárki, mit jelent, mit biztosít minden esetben számomra a ritmus? (Értve ezalatt a saját életemben bevált, működő, általam létrehozott és fenntartott, nem pedig a másoktól kényszerűségből, megfelelési vágyból vagy akár ötlettelenség által vezérelten, vagy akármilyen külső okból lemásolt ritmust.)
Biztonságot, tervezhetőséget, eligazodási pontokat, az élet, a mindennapok kiszámíthatóságát, bejósolhatóságát, a „minden rendben van” érzését.
Egyet jelent ez a robotszerű; gondolkodást, újítást, ötleteket, meglepetéseket mellőző élettel? NEM!! Pont ezt a szabadságot és kreativitást alapozza meg és segíti elő! Stabilitás nélkül nincsen mobilitás!!!!
És visszatérve a kérdésre: lehet ódivatú, idejétmúlt a ritmus, ill. a vele való foglalatoskodás, a ritmus nyújtotta biztonság és elemi öröm érzése?
Talán annyira, amennyire ódivatú az alvás-ébrenlét, vagy a bal-jobb lábak váltogatása járás közben. :)
Mi történik akkor, ha megbomlik a ritmus?
Ha megtörik a (számomra mindezeket biztosító) ritmus bármi miatt is
(pl. beteg lett és nem jött oviba a legjobb barátom,
az utolsó pillanatban visszalépett a tárgyalópartner,
elaludtam és nem volt idő a megszokott reggeli rutinjaimra,
nem működik a projektor, más az ebéd, mint amire számítottam, stb. bármi),
máris ott egy adag bizonytalanság, csalódás, diszkomfort érzés, szétesettség.
Akárcsak itt:
Mit érzel a következők hallatán?
„Ecc, pecc kimehetsz / holnapután bence”
„Antanténusz/ szórványemlék-kutatás”
Megbomlott a ritmus, igaz?
Egy kis "oda nem illőség", és máris micsoda zavar, diszkomfort tud keletkezni a rendszer működésében.
Mi az, ami vissza tudja állítani a megbomlott rendet?
Egy stabil és egyben rugalmas alap, biztos pont, amihez mindig és bármikor vissza tudunk térni.
Az, hogy tudom, hogy bármikor lehetséges az újratervezés, rugalmas átalakítás, egy új, alternatív út rögtönzése, amely visszavezet a megszokott ritmusomhoz,
és egyben képes is vagyok ezt megvalósítani.
Hogy tudom, érzem, értem, hogy a körülményeim alakítója, teremtője vagyok, nem pedig az áldozata.
Akkor tudok laza, mobil, kreatív, könnyed, rugalmas lenni, ha biztos, stabil alap van bennem. Ha nem kívül keresem a biztonságot, hanem belül, magamban. Stabilitás-mobilitás.
Használd a ritmust kisgyermekes szülőként (is)
arra, hogy gyermeked számára segítsd ezen rugalmas és biztonságos alap kialakítását,
- a ritmus működtetését a gyermekednek is megtanítani
- a ritmus működtetését a gyermekeden (avagy a gyermeki éneden) keresztül, vele együtt te magad is újratanulni, fejleszteni
- a ritmusérzékre épülő további képességeket (mint pl. olvasás-írás-számolás) jól megalapozni és/vagy fejleszteni
- a ritmus adta elemi örömöt, biztonságot és teljesség-élményt a gyermekeddel közösen (is) megélni
- az életben való magabiztosabb eligazodás képességét jól megalapozni
- a minél nagyobb rugalmasságot minél szilárdabb stabilitással biztosítani
olvassatok, mondogassatok rendszeresen ritmusos-dallamos-rímes szövegeket (is)!
Hiszen ha egy dolgot bevezetünk/megváltoztatunk az életünk egy területén, az - mint a tóba hajított kő, begyűrűzik, és - hatással lesz az élet összes többi területére is!
A tagsága INGYENES, csak a beléptető kérdéseket ne felejtsd el megválaszolni!
Ha pedig elérkezettnek érzed az időt arra, hogy magasabb szintű támogatást is igénybe vegyéla testeddelés önmagaddalvaló harmónia megteremtésére, és ezáltal az ideális tested elérésére, szeretettel ajánlom online programjaimat:
Női Fb csoportba érkezik a kérdés, kinek milyen fogyasztószer vált be.
Perceken belül sorjáznak a kommentek, ahányan, annyifélét tapasztaltak és annyiféle gyors instant megoldást ajánlanak,
ez azért jó, mert nem kell mellette mozogni,
ez azért, mert nem kell közben koplalni,
ez azért, mert nem kell külön főzni,
2 hét alatt így is lemegy 3 kg,
stb-stb.
Ismerős? Teljesen mindegy, kik, hol és mikor, online vagy offline érintik a témát, valahogy, valamiért mindig az a konklúzió, ha fogyásról, rekordidő alatti álomalak eléréséről van szó, hogy „a színhely mindig változik, a történet sohasem” (ez egy Bojtorján dalszöveg egyébként :) ).
Miért van vajon az, hogy ugyanazokat a köröket futják nők (és férfiak) ezrei a világ sok-sok pontján akár évtizedek óta, és a lényeg mégsem változik? Ezzel vagy azzal a porral/szerrel/módszerrel* gyorsan lefogyok 2-3-5-10 kilót, valahogy kibírom azt a 30-60-90-akárhány napot, amennyit az adott diéta/program előír, és.. ÉS? Úgy bírom ki, hogy közben végig azt tervezgetem, hogy miket fogok enni – mint "az őrült, ki letépte láncát" -, ha ennek egyszer végre vége. És nem baj, jól elnyomható a belső hang, mert x hónap múlva majd újra végigcsinálom a diétát, vagy egy másikat, akkor megint lemegy az x kiló, és majd akkor megyünk strandra meg családi fotózásra. Valahogy így épül fel a soha véget nem érő jojó-effektus.
Mi az a logikai bukfenc, amire érdemes felfigyelni ebben az instant megoldások biztosította ördögi körben?
Vess egy pillantást a fenti azért jó, mert.. felsorolásra! Mert nem kell hozzá mozogni, főzni, koplalni, stb. Tehát úgy akarok változást, hogy nekem közben lehetőleg szinte semmit ne kelljen változtatnom, amit pedig igen, azt is csak rövid távon, pontosan meghatározható időpontig (minden fogat összeszorítva, kibírom..).
Úgy várom (el) a változást, hogy ne kelljen hozzá változtatnom szinte semmit. És erre valók az instant megoldások. Ha kicsit belegondolunk, van azért itt egy kis ellentmondás, igaz?
Az instant megoldások másik hiányossága pedig az, hogy gépezetként tekintenek az emberi testre. Ennyi kalóriát beviszel, ennyit elégetsz, akkor ennyi idő alatt ennyit fogsz fogyni. Egy dolog felejtődik ki a rendszerből: maga az ember. Akinek érzései, vágyai, szükségletei vannak, aki kapcsolati hálók, kölcsönhatások folyamatos sorozatában létezik, nem beszélve a női testről, akinek ciklusa van, a ciklus egyes szakaszaiban másfajta energia- és tápanyagszükséglettel. Hová vezet, ha mindezt teljesen figyelmen kívül hagyjuk? Rövid távú, átmeneti eredmények, álomsúlyok természetesen születhetnek így, gyors diétákkal, kemény cardio edzésekkel, instant módszerekkel. Kérdés, hogy mennyi energiád marad emellett másra, mennyi ideig tartható fenn ez az eredmény és állapot, na és hogy erre vágysz-e?
És nem is ez a spanyol viasz, a fenti ellentmondásosságokat úgy hiszem, elég sokan felismerik. De mielőtt tovább gondolkodnának, betolakszik a következő félelem: hogy ha tartós, életre szóló változást szeretnék a súlyommal/testemmel/közérzetemmel/fittségemmel/egészségemmel kapcsolatban, akkor mindent, az egész életemet fenekestől fel kellene forgatnom, egy csomó kellemetlen, kényelmetlen tényezőt be kellene napi szinten iktatni (legyen az futás, zöldturmix, bármi), és áááá, ezt azért már nem. Maradjon inkább a jojó, de vele együtt /cserébe a kényelem és a szabadság.
Rengetegen elfogadják azt a gondolatot igazságként, hogy:
A jó közérzet, a fitt test folyamatos önmegtartóztatás, önsanyargatás, állandó önkontroll eredményeképpen tartható csak fenn.
És pontosan ez az, amit ajánlanék: KÉRDŐJELEZD MEG EZT AZ ÁLLÍTÁST!
Mint ahogy minden más állítást is, ami ellentmond a józan észnek, és útjában áll a céljaid megvalósításának. Válassz másik gondolatot!
Ha elsőre ez így nagyon meredeknek tűnik, akkor csak feltételes módban.
Mi van akkor, ha ez nem (feltétlen) van így? Mi van akkor, ha mégis létezhet jó közérzet, fitt test egy kényelmes, szabad élet részeként? Hogy lehet, hogy van, akinek mégis sikerül? Mi van akkor, ha mostantól arra fókuszálsz, hogy hogyan lehetséges ez a számodra is?
Mit jelent a szabadság és a kényelem (neked)?
A fenti példára visszatérve az 5-10-20-akárhány kg súlyfelesleg valóban a kényelem és a szabadság kellékei?
Szabadság az, amikor tömöm magamba a csokis kekszet, lehet, hogy titokban is, és nem bírom abbahagyni? Kényelem az, hogy inkább fekszem a puha kanapén, mert egy kis sétától is lihegek?
És megint bekapcsol a jaj-de-akkor-mindent-fenekestől-fel-kellene-forgatni, és a sok sanyargatás… NEM!!!!
Egy dolgot változtass meg, egyet! Egy olyat, ami összhangban van a vágyaddal, amit tényleg szeretnél, amitől tényleg jobb lesz neked!
Ha egy dolgot megváltoztatsz, szokássá alakítasz, az kihatással lesz az életed minden területére! Aztán az ennek mentén kialakuló élet majd hívja a következő lépést.
És hogy mi az az egy dolog a te életedben, arra te magad jöjj rá! Ne mástól próbáld ellesni a saját céljaidat! Figyeld magad őszintén! Hol „buksz el” rendszerint? Mi az, amin – ha őszinte vagy magadhoz, és tudod, hogy amit igazán szeretnél, arra képes vagy - változtatni szeretnél? Ha nincs ötleted, mivel kezd, nézd meg például ezt az 5 tippet, van-e valami köztük, amit nem lenne haszontalan szokássá alakítanod?
És amikor rászabadulnál a csokis kekszre, akármire, egy pillanatra állj meg! Figyeld meg magad! Valóban éhség miatt szeretnéd megenni? Ha nem, akkor miért? Milyen szükségletet, hiányt szeretnél ezekkel a kekszekkel betömködni? Mivel mással tudnád ezt a hiányt pótolni a csokis kekszen kívül? Beteszel valamilyen, szívednek kedves zenét? Felhívsz egy barátot? Ha nem veszi fel, írsz neki? Megnézel egy filmet, amit már régóta tervezel? Elolvasod a cikkeket, amiket már mióta szeretnél, csak (úgy tűnik, hogy) sosincs rá idő? Vagy kipróbálsz egy rövid átmozgató tornát? (tele van ingyenes edzésekkel az internet), bármi, találd meg a sajátodat, érezz bele, mi tud még örömet okozni! Létezik ilyen, lehetséges a számodra, ez nem kérdés!
Próbáld meg szokássá alakítani azt, hogy ne rögtön evéssel reagálj olyan helyzetekben, ahol eddig azt tetted!
És valóban az egész életedre hatással lesz! Ez ugye tök jól hangzik, de mit is jelent a valóságban? Pontosan ezt: rájössz, hogy nincs szükséged az adott pillanatban evésre, vagyis nem evésre van szükséged. Hanem felismered, hogy pl. hasznosnak szeretnéd érezni magad. Eszedbe jut, hogy már mióta szeretnéd átültetni a virágokat, de sosincs rá idő. Iszol egy pohár vizet, keksz el, virág, föld elő, beteszel valami jó kis zenét, ha jólesik, ültetsz, táncolsz, énekelsz, figyeled a virágokat. Mi a végeredmény?
Büszke vagy magadra, megérzed magadban az erőt, nő az önbizalmad, nincs bűntudat, mert nem az evést választottad! Jó a közérzeted, nem híztál, mert nem etted túl magad, jó zenét ellenben hallgattál. És ott pompáznak, élnek a virágok, amikre végre jutott időd! Tudod, hogy ha most sikerült, akkor legközelebb is ugyanígy sikerülni fog. Rajtad múlik, tiéd az erő, ami ezt is véghezvitte.
Még ma, most határozd meg azt az egy (apró) dolgot, amit még ma megváltoztatsz!
*Mindezzel természetesen nem azt szeretném állítani, hogy minden szer és módszer elvetendő, szükségtelen vagy káros. Sőt. Azt gondolom, hogy különösen nagy súlyfelesleg esetén igenis szükség van módszerekre, orvosi felügyelet mellett, hogy elindulhasson az adott személy az egészséges ütemezésű fogyás és a számára kívánatos életmód kialakítása útján. Kisebb felesleg/rossz közérzet esetén is jól jöhet és igen hasznos lehet amolyan „dobbantó” gyanánt valamely bevált, tudományosan is igazolt módszer, diéta, ill. szakember időszakos segítsége. Ha szükségét érezzük, ha ezt látjuk a saját életünkben célravezetőnek, igenis kérjünk és fogadjunk el segítséget, kövessük az útmutatást! A hangsúly egyrészt a „dobbantón” van, legfőképpen pedig azon, hogy ne toljuk át az adott szakemberre/módszerre/diétára a saját testünkben elérni kívánt változásokért a felelősséget! Ahogyan a test és a cél, úgy a felelősség is a sajátunk, és a folyamat maga az életünk, nem csak az a 30-60-90-akárhány nap, ameddig az adott program tart, ameddig az adott szakember „fogja a kezünket”.
Szóval, mi az az 1 dolog/1 cél, amit már ma kitűzöl és megvalósítasz?
“Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket.” (George Bernard Shaw)
Képek forrása: 1. és 2. pixabay, 3. shutterstock
A Facebookon itt találsz meg: www.facebook.com/nagykaroliniroioldal
A saját weboldalam linkje ez: www.nagykarolin.hu
Az Instagramon pedig itt: www.instagram.com/nagykarolinwrites
