A KSH legfrissebb adatai szerint a magyar emberek 84%-a eszik karácsonykor beiglit, 79%-uk halat, és egyéb élelmekre ez a kutatás nem terjed ki, de valahogy statisztika nélkül is sejthető, hogy kerülnek még egyebek is az ünnepi asztalokra.

A mit? azonban csak az egyik kérdés, a mennyit? minimum olyan lényeges, amennyiben az ünnepek alatti evésről beszélünk.

Karácsony közeledtével látványosan megszaporodnak a vény nélkül kapható, emésztést segítő gyorssegély-készítmények reklámjai, a kezüket szívükre tevő őszinte személyek pedig halkan még tán színt is vallanának arról, hogy a túlevés legalább olyan gyorsan eszükbe jut az ünnepekre gondolva, mint a Mennyből az angyal, vagy a Reszkessetek betörők.

Senki sem szeret ételt kidobni, arra viszont - klímatudatosság és/vagy fitt testre törekvés ide vagy oda - valamilyen oknál fogva ritkábban gondolunk, hogy túlevéssel valójában több ételt pazarolunk, mint kukába dobással. (Akinek bizonyíték is kell, nem csak ígéret ;) , itt és itt pl. talál bőven.)

Na, de hogy mostantól fogva te már soha ne légy a túlevés áldozatai között, nézzük:

Mennyit is egyél?

Első szabály: felejtsd el a számokat!

Második szabály: Bármennyit, csak a következő feltételek teljesüljenek:

• annyit, amennyi tényleg szükséges a testednek
• annyit, amennyit te szeretnél (nem pedig a nagynéni, nagymami, vagy bárki, aki nem te vagy)
• ne azért, mert ott van előtted
• ne azért, mert az éhező afrikai gyerekek
• érezd jól magad!

Az alábbi 5 tipp megtartása biztosan közelebb segít a vágyott karácsonyi közérzethez, tudatos szokássá alakításukkal pedig jövőre lehet már a túlevés fogalmát is csak az Óperencián túlról fogod felemlegetni:

1. Köss barátságot a testeddel!

 Nem kell nagy spirituális elmélyülés annak el(be/fel)ismeréséhez, hogy a tested csak azért létezik, hogy téged szolgáljon. Tudja és teszi a dolgát érted anélkül, hogy neked bármit is tenned kellene ezért. Ugyanígy jelzi az éhség- és teltségérzetet is, és semmi más teendőd nincs, mint odafigyelni rá, megérezni ezeket a jelzéseket, és megfelelő módon (és időben és mennyiségben..) cselekedni.

2. lassíts!!

A hál’Istennek egyre népszerűsödő slow mozgalmakhoz csatlakozást is legcélszerűbb a saját testen elkezdeni. Ahogy törekszünk a minket körülvevő tárgyak, feladatok, események számának, és a mindenféle zajoknak a csökkentésére, minimum ugyanolyan lényeges az evés tempójának a lassítása is.

Na meg aztán minden falattal bejut egy kis levegő is, aztán sok kis levegő összefog és jó nagy puffadás a vége. Minél gyorsabb a falatozás, annál több a sok kis levegő. Kell a fenének.

Túlozz, de a lassítással! Először rágj egy kicsit túl lassan! Figyelj kicsit túlságosan az ízekre, állagokra! Kicsit engedd meg magadnak megérezni azt, hogy mennyi mindent is rejt egy falat, milyen a minőségi élvezet (a mennyiségivel szemben). Ez már csak azért is jó, mert egy idő után egyszerűen megunja az ember az evést. És akkor abba is hagyja! Ezen a ponton biztos, ami biztos, tedd is le az evőeszközt (sokat számít!)!

3. nincs multitasking!! Evés van! 

Már csak azért is, mert többszörösen bizonyított tény, hogy multitasking nem létezik. Amit annak képzelünk, az nagyon gyors és sokszori feladatváltogatás csupán, aminek viszont ára van: idő, energia, figyelem, ezeknek pedig következményeik vannak: hibázás, túlpörgés (túlevés), stressz. 

A legjobb döntés hát, hogy ha eszel, egyél!

Ne nézz közben TV-t, újságot, ne hallgass zenét, de még a telefonodat se nyomkodd! Ha társaságban eszel (márpedig karácsonykor ez sokakkal megesik), akkor ha épp nagyon belemélyedtek a társalgásba, kicsit függeszd fel az evést. Akkor is, ha hallgató vagy csak éppen. Ha meg eszel, akkor légy tudatában!

4. vízivás

Ez, ha soha életedben nem etted még túl magad és nem is fogod, akkor is lényeges!

És olyan ügy, amit úgy gondolom, egyrészt nem lehet túlhangsúlyozni, másrészt érdemes kezdetben kicsit erőltetni. Nem mennyiséggel, hanem a szokás kialakításával. Legyen mindig a kezed ügyében vizes pohár, vagy flakon. Az ágyad mellett is, így reggel kapásból ihatsz egy kortyot (ha több nem esik jól).

Ne számold a litereket, csak úton útfélen igyál 1-1 kortyot. A tested 70%-a víz. Nagyon fog neki örülni.

És itt sem a számok számítanak, hogy evés előtt/közben/után x mennyiséget, és akkor eltelít, és kevesebbet eszel, stb.. Nem az a cél, hogy becsapd magad, sőt! Az a cél, hogy békét köss magaddal! Magadhoz képest igyál kicsit többet, és érezd meg, hogy mennyire jót tesz! (és ami nagyon fontos, hogy tiszta víz legyen, semmi más alkotóelem. H2O a 70%-unk, nem limonádé! még akkor sem, ha steviával van :) ). Lehet persze limonádét is. Ha a víz megvolt. Igyál is egy kortyot! Most.

5. semmi önszabotázs!

A test mint egy zseniális gépezet működik, de gondolkodunk és érzünk is mindemellett = nem vagyunk gépek. Amiknek a használati utasításában meg van adva, hogy ebből pontosan ennyi, abból meg annyi kell bele mindig, hogy optimálisan működjön, és csak az adott fajta anyag mehet bele, a másfajta nem, mert attól rosszul működik. A tiltólistás ételekkel, kalóriaszámolással is az a helyzet, hogy ahol a figyelem, ott az energia! A tiltott gyümölcs mindig vonzó. Ideig – óráig persze meg lehet állni, de az a fránya lázadás ott áll lesben, aztán amikor besokall, visszaüt.

Az álruhába öltöztetett örömszerzés pedig egyszerű önbecsapás, és talán még hamarabb visszaüt, mint az önmegtartóztatás – lázadás. Így valahogy:

Pékség. Ó, kakaóscsiga. Régi szép idők. Boldog gyermekkor. Ha még mernél őszinte lenni magadhoz, akkor bevallanád, hogy azt szeretnéd meg(v)enni. De micsoda kontroll nélküli, minden egészségtudatosságot mellőző lúzer, és még hájas disznó is lennél, ha azt mernéd választani, hát cukor van benne, meg fehér liszt, és irdatlan mennyiségű kalória, hát ki az, aki ilyet egyáltalán megvesz, és be is kéne tiltani, nemigaz? Ott a wellness-fittness péksüti, szép barna, még magok is vannak a tetején, hát az a jó (=neked csak azt szabad megenned). Veszel is belőle hármat. Mert abból lehet. És elkezded enni, és a lelked mélyén azt várod, hogy egyszer csak kakaós csiga íze legyen. Nem lett, pedig megetted mindhármat. Túl is etted magad, kb kalóriában is ott vagy, mint ahol az egy csigával lettél volna, és még csalódtál is.

Konklúzió

Ha megadod a testednek, amit jelez, hogy kíván, és nem adod, amit nem kíván, akkor egyre minőségibb falatok fognak jólesni. Jóban lesztek (a test és te), nem akarod kijátszani őt, és legyőzni magadat. Következésképpen nem lesz érzelmi szükséged túlevésre, és meghízni sem fogsz.

Viszont jól fogod érezni magad. Mozogni is a mozgás öröméért fogsz, nem pedig azért, hogy ledolgozd, elégesd a sok kalóriát és bűntudatot.

A helyükön lesznek/maradnak a dolgok. Az evés nem fog se többet, se kevesebbet jelenteni annál, ami.

Jóval több energiád és figyelmi kapacitásod marad egyéb tevékenységekre

= ugyanannyi idő alatt többet tudsz élni! 

Ne felejts el hinni a testednek. És emlékezni arra, hogy ezt tulajdonképpen mindig is tudtad.

Boldog ünnepeket és közérzetet mindenkinek!

Fotók: pixabay