Hol volt, hol nem a legkisebbik királyfi, aki megküzdött a 7fejű sárkánnyal, kiállta a 7 legkeményebb, legbonyolultabb, leglehetetlenebb próbát, sarkánál fogva kifordította magából a világot, lehozta a csillagokat az égről, látástól vakulásig dolgozott, a legkeményebb, legalantasabb munkákat végezte, mégis olyan szegény volt, mint a templom egere, majd miután már rettenetesen sokáig élt így, ezerszeresen bebizonyította az érdemességét, akkor egyszer csak megkönyörült rajta a sors, és elnyerte méltó jutalmát.

Hol volt, hol nem az Apa, aki megküzdött az idióta főnökével, a még idiótább kollégáival, kiállta minden héten az 5 munkanap legkeményebb, legbonyolultabb, leglehetetlenebb próbáit, otthon még a családját is elviselte, és jó volt neki a felmelegített vacsora is, és nagyokat horkolva fordult a másik oldalára, amikor Anya bezuhant az ágyba, és minden hónap végén elnyerte méltó jutalmát a mindenkor érvényes közalkalmazotti bértábla szerint.

Hol volt, hol nem az Anya, aki megküzdött a mosatlannal és a lelkiismeretével, az elég vagyok-e?, elég jó vagyok-e? elég legyek-e, vagy jó? nap mint nap fenyegető kérdéseivel, a 10-12 féle magára erőltetett szerepével, melyekről azt képzelte, hogy velük azonos, ezekből áll össze Ő, vagy legalábbis így kellene lennie, és sose sikerül minddel, tehát nem jó, nem elég jó, nem is elég, nem is jó, nem is szép, mert ha jó, akkor nem szép a szépre gondolni, mert akkor meg qva..

 „az élet küzdelem,/ S az ember célja e küzdés maga."

Honnan ismerős ez a mondat? Hányast kaptál rá magyarból? Akkor érezted-e ügyesnek, jelesnek, elég jónak magad, ha a tőled telhető legmélyebben az eszedbe vésted?

Szolgál-e jelenleg ez a gondolat (és az ehhez hasonlók)? Összhangban van-e a vágyaiddal? Az az éned, aki a vágyott életedet éli, ezeknek megfelelően gondolkodik-e?

És itt szó sincs hibáztatásról!!!! Szó sincs ilyesmikről, hogy ’balga volt ez az Imre, meg az a Magyartanár, meg az az Anya, meg az az Apa, meg az a legkisebb királyfi, meg az akárki’.. NEM! Ők minden bizonnyal az akkori legjobb tudásuk, legpontosabb megéléseik, jót akarásuk, szeretetük szerint cselekedték, mondták azt, amit, akkor, amikor.

Nem róluk van szó. Hanem arról, aki az én boldogulásomért felelős. Vagyis rólam.

Hogy áldozatává válok a helyzetemnek, és tehetetlenül hagyom, hogy sodorjanak a „körülmények”, avagy felelősséget vállalok az életem/sorsom/boldogságom alakulásáért, és kézbe veszem a dolgok irányítását.

Hogy szeretném –e továbbvinni magammal a fentiekhez hasonló gondolatokat, mintákat, az én sorsomként is kijelölt(nek vélt) utakat?

Hogy szeretném-e a figyelmem rájuk irányításával tovább növelni őket? (amin a figyelem, az növekszik!)

Vagy választok helyettük inkább másika(ka)t? Olya(noka)t, amely(ek) a vágyott életem elérését támogatja(k).

Te milyen gondolatokat választasz?

Szeretettel:

Nagy Karolin

Ahol még megtalálsz:

www.facebook.com/nagykaroliniroioldal (aktuális beach body kihívásaimról is minden aktuális infó itt :) )

www.nagykarolin.hu

www.instagram.com/nagykarolinwrites

kép: pixabay