Női Fb csoportba érkezik a kérdés, kinek milyen fogyasztószer vált be.

Perceken belül sorjáznak a kommentek, ahányan, annyifélét tapasztaltak és annyiféle gyors instant megoldást ajánlanak,

ez azért jó, mert nem kell mellette mozogni,

ez azért, mert nem kell közben koplalni,

ez azért, mert nem kell külön főzni,

2 hét alatt így is lemegy 3 kg,

stb-stb.

Ismerős? Teljesen mindegy, kik, hol és mikor, online vagy offline érintik a témát, valahogy, valamiért mindig az a konklúzió, ha fogyásról, rekordidő alatti álomalak eléréséről van szó, hogy „a színhely mindig változik, a történet sohasem” (ez egy Bojtorján dalszöveg egyébként :) ).

Miért van vajon az, hogy ugyanazokat a köröket futják nők (és férfiak) ezrei a világ sok-sok pontján akár évtizedek óta, és a lényeg mégsem változik? Ezzel vagy azzal a porral/szerrel/módszerrel* gyorsan lefogyok 2-3-5-10 kilót, valahogy kibírom azt a 30-60-90-akárhány napot, amennyit az adott diéta/program előír, és.. ÉS? Úgy bírom ki, hogy közben végig azt tervezgetem, hogy miket fogok enni – mint "az őrült, ki letépte láncát" -, ha ennek egyszer végre vége. És nem baj, jól elnyomható a belső hang, mert x hónap múlva majd újra végigcsinálom a diétát, vagy egy másikat, akkor megint lemegy az x kiló, és majd akkor megyünk strandra meg családi fotózásra. Valahogy így épül fel a soha véget nem érő jojó-effektus.

Mi az a logikai bukfenc, amire érdemes felfigyelni ebben az instant megoldások biztosította ördögi körben?

1. Vess egy pillantást a fenti azért jó, mert.. felsorolásra! Mert nem kell hozzá mozogni, főzni, koplalni, stb. Tehát úgy akarok változást, hogy nekem közben lehetőleg szinte semmit ne kelljen változtatnom, amit pedig igen, azt is csak rövid távon, pontosan meghatározható időpontig (minden fogat összeszorítva, kibírom..).

Úgy várom (el) a változást, hogy ne kelljen hozzá változtatnom szinte semmit. És erre valók az instant megoldások. Ha kicsit belegondolunk, van azért itt egy kis ellentmondás, igaz?

2. Az instant megoldások másik hiányossága pedig az, hogy gépezetként tekintenek az emberi testre. Ennyi kalóriát beviszel, ennyit elégetsz, akkor ennyi idő alatt ennyit fogsz fogyni. Egy dolog felejtődik ki a rendszerből: maga az ember. Akinek érzései, vágyai, szükségletei vannak, aki kapcsolati hálók, kölcsönhatások folyamatos sorozatában létezik, nem beszélve a női testről, akinek ciklusa van, a ciklus egyes szakaszaiban másfajta energia- és tápanyagszükséglettel. Hová vezet, ha mindezt teljesen figyelmen kívül hagyjuk? Rövid távú, átmeneti eredmények, álomsúlyok természetesen születhetnek így, gyors diétákkal, kemény cardio edzésekkel, instant módszerekkel. Kérdés, hogy mennyi energiád marad emellett másra, mennyi ideig tartható fenn ez az eredmény és állapot, na és hogy erre vágysz-e?

És nem is ez a spanyol viasz, a fenti ellentmondásosságokat úgy hiszem, elég sokan felismerik. De mielőtt tovább gondolkodnának, betolakszik a következő félelem: hogy ha tartós, életre szóló változást szeretnék a súlyommal/testemmel/közérzetemmel/fittségemmel/egészségemmel kapcsolatban, akkor mindent, az egész életemet fenekestől fel kellene forgatnom, egy csomó kellemetlen, kényelmetlen tényezőt be kellene napi szinten iktatni (legyen az futás, zöldturmix, bármi), és áááá, ezt azért már nem. Maradjon inkább a jojó, de vele együtt /cserébe a kényelem és a szabadság.

Rengetegen elfogadják azt a gondolatot igazságként, hogy:

A jó közérzet, a fitt test folyamatos önmegtartóztatás, önsanyargatás, állandó önkontroll eredményeképpen tartható csak fenn.

És pontosan ez az, amit ajánlanék: KÉRDŐJELEZD MEG EZT AZ ÁLLÍTÁST!

Mint ahogy minden más állítást is, ami ellentmond a józan észnek, és útjában áll a céljaid megvalósításának. Válassz másik gondolatot!

Ha elsőre ez így nagyon meredeknek tűnik, akkor csak feltételes módban.

Mi van akkor, ha ez nem (feltétlen) van így? Mi van akkor, ha mégis létezhet jó közérzet, fitt test egy kényelmes, szabad élet részeként? Hogy lehet, hogy van, akinek mégis sikerül? Mi van akkor, ha mostantól arra fókuszálsz, hogy hogyan lehetséges ez a számodra is?

Mit jelent a szabadság és a kényelem (neked)?

A fenti példára visszatérve az 5-10-20-akárhány kg súlyfelesleg valóban a kényelem és a szabadság kellékei?

Szabadság az, amikor tömöm magamba a csokis kekszet, lehet, hogy titokban is, és nem bírom abbahagyni? Kényelem az, hogy inkább fekszem a puha kanapén, mert egy kis sétától is lihegek?

És megint bekapcsol a jaj-de-akkor-mindent-fenekestől-fel-kellene-forgatni, és a sok sanyargatás… NEM!!!!

Egy dolgot változtass meg, egyet! Egy olyat, ami összhangban van a vágyaddal, amit tényleg szeretnél, amitől tényleg jobb lesz neked!

Ha egy dolgot megváltoztatsz, szokássá alakítasz, az kihatással lesz az életed minden területére! Aztán az ennek mentén kialakuló élet majd hívja a következő lépést.

És hogy mi az az egy dolog a te életedben, arra te magad jöjj rá! Ne mástól próbáld ellesni a saját céljaidat! Figyeld magad őszintén! Hol „buksz el” rendszerint? Mi az, amin – ha őszinte vagy magadhoz, és tudod, hogy amit igazán szeretnél, arra képes vagy - változtatni szeretnél? Ha nincs ötleted, mivel kezd, nézd meg például ezt az 5 tippet, van-e valami köztük, amit nem lenne haszontalan szokássá alakítanod?

És amikor rászabadulnál a csokis kekszre, akármire, egy pillanatra állj meg! Figyeld meg magad! Valóban éhség miatt szeretnéd megenni? Ha nem, akkor miért? Milyen szükségletet, hiányt szeretnél ezekkel a kekszekkel betömködni? Mivel mással tudnád ezt a hiányt pótolni a csokis kekszen kívül? Beteszel valamilyen, szívednek kedves zenét? Felhívsz egy barátot? Ha nem veszi fel, írsz neki? Megnézel egy filmet, amit már régóta tervezel? Elolvasod a cikkeket, amiket már mióta szeretnél, csak (úgy tűnik, hogy) sosincs rá idő? Vagy kipróbálsz egy rövid átmozgató tornát? (tele van ingyenes edzésekkel az internet), bármi, találd meg a sajátodat, érezz bele, mi tud még örömet okozni! Létezik ilyen, lehetséges a számodra, ez nem kérdés!

Próbáld meg szokássá alakítani azt, hogy ne rögtön evéssel reagálj olyan helyzetekben, ahol eddig azt tetted!

És valóban az egész életedre hatással lesz! Ez ugye tök jól hangzik, de mit is jelent a valóságban? Pontosan ezt: rájössz, hogy nincs szükséged az adott pillanatban evésre, vagyis nem evésre van szükséged. Hanem felismered, hogy pl. hasznosnak szeretnéd érezni magad. Eszedbe jut, hogy már mióta szeretnéd átültetni a virágokat, de sosincs rá idő. Iszol egy pohár vizet, keksz el, virág, föld elő, beteszel valami jó kis zenét, ha jólesik, ültetsz, táncolsz, énekelsz, figyeled a virágokat. Mi a végeredmény?

Büszke vagy magadra, megérzed magadban az erőt, nő az önbizalmad, nincs bűntudat, mert nem az evést választottad! Jó a közérzeted, nem híztál, mert nem etted túl magad, jó zenét ellenben hallgattál. És ott pompáznak, élnek a virágok, amikre végre jutott időd! Tudod, hogy ha most sikerült, akkor legközelebb is ugyanígy sikerülni fog. Rajtad múlik, tiéd az erő, ami ezt is véghezvitte.

Még ma, most határozd meg azt az egy (apró) dolgot, amit még ma megváltoztatsz!

*Mindezzel természetesen nem azt szeretném állítani, hogy minden szer és módszer elvetendő, szükségtelen vagy káros. Sőt. Azt gondolom, hogy különösen nagy súlyfelesleg esetén igenis szükség van módszerekre, orvosi felügyelet mellett, hogy elindulhasson az adott személy az egészséges ütemezésű fogyás és a számára kívánatos életmód kialakítása útján. Kisebb felesleg/rossz közérzet esetén is jól jöhet és igen hasznos lehet amolyan „dobbantó” gyanánt valamely bevált, tudományosan is igazolt módszer, diéta, ill. szakember időszakos segítsége. Ha szükségét érezzük, ha ezt látjuk a saját életünkben célravezetőnek, igenis kérjünk és fogadjunk el segítséget, kövessük az útmutatást! A hangsúly egyrészt a „dobbantón” van, legfőképpen pedig azon, hogy ne toljuk át az adott szakemberre/módszerre/diétára a saját testünkben elérni kívánt változásokért a felelősséget! Ahogyan a test és a cél, úgy a felelősség is a sajátunk, és a folyamat maga az életünk, nem csak az a 30-60-90-akárhány nap, ameddig az adott program tart, ameddig az adott szakember „fogja a kezünket”.

Szóval, mi az az 1 dolog/1 cél, amit már ma kitűzöl és megvalósítasz?

“Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket.” (George Bernard Shaw)

Képek forrása: 1. és 2. pixabay, 3. shutterstock

A Facebookon itt találsz meg: www.facebook.com/nagykaroliniroioldal

A saját weboldalam linkje ez: www.nagykarolin.hu

Az Instagramon pedig itt: www.instagram.com/nagykarolinwrites