Igen közkedvelt téma manapság a változás, bármilyen életterületen és súllyal legyen is jelen, bárki életében. Vágyjuk? Várjuk? Merjük? Tényleg, vagy csak mondjuk? Mi van, ha ellenállunk neki? És megannyi más, akár sorsfordító erejű kérdést vet fel ez az egyetlen szó.
A közelgő Apák Napja apropóján az volt a vágyam, hogy egy garantáltan nagybetűs Apával 'kérdezz-felelek-ezhessek' a gyermekvállalással együtt járó személyes változások témájában.
Ha csak a szűkebb környezetemben nézelődöm is, több kéz kellene, hogy megmutassam, hány szívet melengetően szép apa-példát tudok felsorolni.
Hogy miért Demeter Viktorra esett végül a választásom, az talán kiderül a továbbiakból.
„Gyógymasszőr, aki apa és egy egyszerű, hétköznapi ember is egyben” – áll Viktor önmeghatározása Facebook oldalának élén. Annyit súgnék még meg ezek mellé, hogy vak, és egyedül neveli a kislányát, aki jelenleg 5 és fél éves, és megkésett beszédfejlődéssel küzd.
- Mi az, amit még hajdanán, gyermektelen fiatalként feltételeztél az apaságról, de mára már tudod, hogy semmi köze a valósághoz?
- Azt hittem, az a legfontosabb, hogy anyagilag megfelelően tudjam elindítani és támogatni a gyermekemet az életben. Mára már egyértelművé vált, hogy nyilván nagyon fontos a pénz is, de a Lényeg, az valahol egész máshol van. Nem anyagi természetű, és nem is kézzelfogható.
- Mi az, amit korábban sohasem gondoltál volna az apaságról, de mégis van?
- A változás. Ami elgyengít, ami megerősít, ami önmagam eddig ismeretlen verzióit képes előhozni belőlem.
- Mit éreztél a 3 legjobb dolognak az életedben akkor, amikor még nem volt gyermeked?
- Kissé nagyképű voltam. Azt gondoltam, hogy különb vagyok más vakoknál, öntelten szemléltem azt, hogy másnak mi hogyan nem megy, és büszke voltam magamra. Élveztem, hogy intelligensnek éreztem magam, szerettem a bulikat és a kutyámat is, no meg a női társaságot. Ez már több is, mint három :).
- Mi a 3 legjobb dolog az életedben most?
- 1. A kislányom. 2. Az az erő, ami bennem van, főként ha róla van szó. 3. A környezetemben élő személyek, beleértve a vendégeimet is. Akik akár „csak” meghallgatnak, jelen vannak az életünkben, akár fizikailag is segítenek, amiben tudnak.
- Mi volt a 3 legfőbb örömforrásod az apaság előtti időkben?
- A nők, az ételek és az önmagamba vetett hitem, mondhatni egóm vagy nagyképűségem. No és a munkám, illetve az annak ellenértékéből megvalósítható dolgok. Ez is több lett, mint három :).
- Mi a 3 legfőbb örömforrásod most?
- A kislányom, Kitti az első. Mindenféle szituációban erőt tud adni. Ha látom, hogy örül dolgoknak, ha megölel, hogy reggelente Ő az első, akivel találkozom, ezek összessége hatalmas nyugalommal és elégedettséggel tud eltölteni. Ezt hívják talán boldogságnak.
Újabban az is örömmel tölt el, hogyha főzök neki, és megdicséri, hogy finom, amit készítettem.
Aztán persze a munkám is ad rengeteg erőt: a visszatérő vendégek, a sikerélmény, ha valakinek segíthettem a gyógyulásban, és alapvetően az az érzés, hogy segíthettem.
A harmadik az egyéb kategória, ide tartozik minden más, akár a legapróbb dolgok is – egy jó illat, egy színdarab, stb.
Az utóbbi időben hatalmas örömöt jelent például az is, hogy alvási apnoé okán alváshoz gépet kell használnom, aminek segítségével végre rendesen alszom. Így sokkal kipihentebb vagyok. És egyáltalán van fogalmam a rendes alvásról! :)
- Mi volt a legmerészebb vágyad 18 évesen?
- Gazdagság, jó élet és az emberek segítése. Pszichológus is szerettem volna lenni, azt is hittem, hogy lehetek ünnepelt költő, boldog családot képzeltem a jövőmre, és ténylegesen sok anyagi javat.
- Mi a legmerészebb vágyad most?
- Szívesen elképzelném a totális anyagi függetlenséget: azt, hogy mindenünk megvan korlátlanul, és soha többé nem kell pénzzel foglalkoznom. Ezenkívül évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy független parlamenti képviselő legyek. Úgy érzem, a szülői mivoltom, vakságom, szociális érzékenységem együttese alkalmassá tenne erre a feladatra.
- Mi az a 3 (vagy akárhány) dolog, amiért a leginkább hálás vagy az életedben?
- 1. Hálás vagyok azért, hogy ennek a kislánynak lehetek az apukája.
2. Hálás vagyok azért, hogy velem él és így igazán szülő lehetek.
3. Vakságom ellenére hálás vagyok a sorsnak azért, amilyen vagyok, és hogy szerencsém van sokszor sok mindenben.
- Mik a legjobb dolgok, amik valaha történtek veled?
- 1. Az emberi kapcsolatok, találkozások. Szerelmek és barátok, akkor is, ha még jelen vannak az életemben, és akkor is, ha már se nem szerelmek, se nem barátok napjainkban.
2. Amikor megszületett a kislányom, és a mellkasomra tették őt. Az rettentően jó érzés volt.
- Mi volt a legrosszabb dolog, ami valaha történt veled?
- Itt sorolhatnám például szüleim válását, szakítási élményeket, de igazából nem foglalkozom a rossz dolgokkal. Régen, még fiatal felnőttként alá tudtak temetni a negatív élmények, mára tudatosan igyekszem ezeken felülemelkedni, és próbálom mindenben meglátni a szépet és a pozitívumot. Ha apai pályafutásomat nézzük, akkor borzasztó volt az az aggodalom, amit a még csecsemőkorú Kitti orvosi eredményeire várva éltem át egy megtévesztő laboreredményt követő kivizsgálás-sorozat alatt. De szerencsére kiderült, hogy felesleges volt az izgalom!
- Hogy érzed, milyen tulajdonságaid segítenek túljutni az adandó nehézségeken?
- Kreativitásom, a jó kommunikációs készségem, az önbizalmam, és az, hogy az önmagamba vetett hitem mellett az emberek jóságában is hiszek.
- Mi dühített fel a leginkább akkor, amikor még nem volt gyermeked?
- Az igazságtalanság. A fogyatékosságokkal szembeni előítélet. Az, hogy vakon mindig be kellett bizonyítanom, hogy ember vagyok, nem csak fogyatékos.
- Mi tud a legjobban feldühíteni most?
- Ha nem tudok Kittinek mindent megadni, megteremteni, amit elképzelek.
- Mire költöttél leginkább pénzt akkor, amikor még nem volt gyermeked?
- Mindenféle felesleges dologra, mint étterem, pizza, vagy éppen örömlányok.
- Mire költesz leginkább jelenleg?
- Gyümölcsre a szemben lévő zöldségestől :D. Az ennivalók most is jócskán benne vannak a költekezésben, de amúgy a legtöbbet talán Kitti fejlesztéseire. Ő logopédiai csoportba jár, én pedig mániákusan igyekszem magánúton is fejlesztést biztosítani számára, mert szeretném, ha minél előbb leküzdhetné a hátrányait.
- Mi az, amit nem gondolnának rólad az emberek?
- Talán azt nem, hogy tudok sírni egy-egy filmen, vagy hogy nekem a Boribon és Annipanni dalok nagyon is tetszettek.
- Mit érzel a legnagyobb kihívásnak az apasággal kapcsolatban?
- A türelemnek azt a fajtáját, amit a fejlődéssel kapcsolatban kell gyakorolnom. Hogy képes legyek 100%-osan éreztetni Kittivel, hogy ő igazán teljes értékű kislány, és hogy hiába tűnik esetenként bizonyos dolgokban gyengébbnek a kortársainál, ne élje ezt meg hátrányként és megváltoztathatatlanként egy pillanatig sem. Megszállottan fejlesztetném, de egyúttal integrálni is szeretném, és rossz érzés azt tapasztalni, hogy nem minden esetben elfogadóak az óvodák.
- Mi a legviccesebb eset, ami apaként megesett veled?
- Viccesnek éltem meg, amikor még csecsemő volt Kitti, én meg épp egy öblös bukás után frissen átöltözve, és ekkor újra lehányt. De például azt is viccesre szoktam venni, ha esek egyet, nehogy aggódjon. A humor nagyon fontos része az életünknek, amit csak lehet, igyekszem elviccelni, így talán ő is könnyebben veszi az akadályokat jelenleg és a későbbiekben is.
- Mi keltett benned félelmet akkor, amikor még nem volt gyermeked?
Pénzcentrikusabb voltam. Általában az, ha kevesebb vendég jött, és tarthattam a számláktól.
- Mitől félsz most?
- Attól, hogy mindig jó döntést hozok-e. Például ovi, vagy majd iskola kapcsán, fejlesztésekben, olyan dolgokban melyek meghatározzák Kitti jövőjét. Abban viszont, hogy milyen elvek mentén neveljek, teljesen biztosnak tudom magam érezni. Ha pedig valamit mégis rosszul reagálok le, tudok bocsánatot kérni, és el tudom ismerni, ha hibáztam.
- Mire tanított meg téged az apaság?
- Türelemre. Kitti az életem egyetlen olyan szereplője, akivel kapcsolatban hatalmas mértékű türelem él bennem, és elfogadásra tanít nap mint nap.
- Mi az, ami hiányzik neked a gyermekvállalás előtti életedből?
- Teljesnek érzem az életemet. Bár szeretnék majd még úgy szerelmes lenni, ahogyan ifjan voltam, még ezer éve, Kitti előtt. Azt a felhőtlen, felelőtlen érzést, állapotot szívesen megélném legkésőbb ötvenéves korom magasságában, mire Kitti kirepül. Jelenleg viszont el sem tudom képzelni, hogy igazán elengedjem magam és bolond, bolondos legyek. De most nem is hiányolom ezt, sőt.
- Ha beállítana a jótündér, és egy dolgot kívánhatnál most azonnal, mi lenne az?
- Hogy beszéljen Kitti tökéletesen. Hallani szeretném, ahogy a gondolatait tisztán, akár kis okostojásként, vagy érzékeny kis lélekként elkezdi kifejteni nekem szép hangján.
- Mit üzennél azoknak az embereknek, akik félnek a gyermekvállalástól?
- Hogy mindig is félni fognak. Ha az anyagiaktól félnek, arra az az egyetlen megoldás szerintem, ha felelőtlenebbül, lezserebben kezeljük ezt a részét az életnek. Ha a betegségektől félnek, mindig is félhetnek tőlük, mert így vagy úgy jönnek mindig azok is. Hinni kell abban, hogy sikerül, bízni a világban, önmagunkban, de legfőképp a gyermekben. És szeretni. Közhely nagyon, de azt tapasztalom, hogy tényleg ez az egyetlen „trükk”.
Kicsit én úgy érzem, hogy az apaság is egyfajta szerelem. Amikor elolvadsz, ha kapsz egy esetlenke simogatást, vagy pici babaként megfogja az ujjad, vagy ha mosolyog. Bizony, a mosoly még vakon is hihetetlen erős kisugárzású élmény. Ha néha ugrálunk az utcán, vagy énekelünk, akkor elgondolkodom, hogy mindenre rávehető vagyok. És ez így van rendjén. Apából csináljon csak bolondot a lánya! :)
Ha szeretted olvasni, és megosztanád másokkal is, tedd meg! :) Köszönetem érte!
Ill. ha van kedved odalátogatni, szeretettel vár fb oldalam is
https://www.facebook.com/legkedvesebbtukorkepem/
Nagy Karolin
