Egy újabb rímtörténet, aminek az eredeti verzióját sok éve egy szavalóversenyre írtuk az egyik legkedvesebb barát-kolléganőmmel, Kalydy Antóniával a Vakok Iskolájában, az osztályainkba járó gyerekeknek.

Most elővettem, leporoltam, itt-ott belenyúltam, így a jelen állapota ez, ami jön máris.

Előtte még egy gyors és egzakt műfaji besorolás :) :

Műfaja tehát rímtörténet,

a műfaj definíciója: önkényes ütemhangsúlyos olvasztótégely, amiben 8-as ütem, Himfy strófa, meg Himfy ilyen-olyan barátai, akár kanásztánc-ritmus meg mindenféle létező és nemlétező képletek jól megférnek egymás mellett, az enjambementről (ill. annak a szóközi verziójáról, aminek nem tudom, hogy van-e külön neve) nem is beszélve, ez utóbbitól teljes extázisba tudok kerülni, mert az valami lenyűgöző szerintem, amikor igyekszik a szöveg a ritmus után, de már csak a következő sorba tud beállni a szó vége, és közben lehet várni, hogy vajon hogy lesz ebből mondat.. :),

Nem a verstani túliskolázottságomra építek, mindössze zsigeri rajongója vagyok a magyar nyelvnek meg az abszurd humornak, és ezeknek a rímsztoriknak (amit nyilvánvalóan nem titulálok versnek, mert nem azok), annyi „csak” a célja és üzenete – a már említett alapvető gyógypedagógusi célon túl -, hogy élvezd!, ha nyitott vagy az efféle élvezetre, meg hogy játék

ami arról szól, hogy mennyire önfeledten lehet úszkálni a nyelvi megoldásokban, és bármit bármilyen szinten megformálni ezzel a mágikus magyar nyelvvel, és ha akarom, nagyokat röhögni közben.., egyszerűen gyönyörű, nem tudok vele betelni... Na, szóval ez van :) .

 Ja, és ami még FONTOS: az a fajta, amit kizárólag csak olyan idegesítő töttö-röttő-s ritmusban ér(demes) kántálni.

 

Na, jöjjön:

Mivé válhat az állat?

Állati nyelvtörők iskolája

 

Amit most hallasz nem csoda,

van egy négylábú-iskola.

Ki odajár, mind rém okos,

nem úgy, mint a bizonyos kos,

 

kit gyakorta emlegetnek

előző év szülöttének.

Ellátogattunk mi oda,

erről szól ez a kis óda.

 

Mivel ez egy tanintézmény

és nem holmi bölcsőde,

ők itt szépen tudatosan

készülnek a jövőre.

 

Mindennapok fő témája:

kinek mi lesz a szakmája.

Egy gyakori dialógus:

ki lesz vajon pszichológus?

 

Sün Sári a nevem, ki je-

lenleg még csak egy kis csitri,

de megnövök, és meglátod:

masszázsszalont fogok nyitni.

 

Nem kell hozzá semmi papír,

hozzám jár majd minden fakír.

Tesztvendégem volt a tapír,

azt mondta, hogy majd’ bekakil.

 

De pillanatnyilag az az

aktuális probléma:

eltűnt a rózsaszín sündisz-

nócska uzsis zacskója.

 

 Én voltam, bocs, megettem,

Disznó Dezső a nevem.

Mint született házisertés,

’z étel nekem nagy kísértés.

 

Nem megy jól a kémia,

de érdekel a média.

Tele van az éléstáram,

főzőműsor az én vágyam.

 

Jöhet hurka, pörkölt, omlett,

ki is találtam a szlogent:

Tedd azt, mire mindig vágytál,

csak csibecombcsontot rágcsálj!

 

Róka Róza az én nevem,

lehet velem mókázni,

de hányingert ne kelts bennem,

mert utálok rókázni.

 

Számban mindig szép a fogsor,

lehetnék én a fogdoktor.

Ha eljő majd egy szép tavasz,

rendelni kezd doktor Ravasz.

 

Tudjátok, hogy mi az oka

annak, hogy ily szép a foga?

Nem fogkrém, és nem a csoda,

hanem: rákot rág a róka.

 

 

 Lanyha Lajos volnék, lajhár,

ami leszek: tornatanár.

Nem vagyok szigorú hajcsár,

feleslegesen ne hajtsál!

 

Csak megfontoltan zumbázunk,

lesz így is kis izomlázunk.

Megláthatja, ki hozzám jár:

így is apad a lajhárháj.

 

 

Sanyi vagyok, paripa.

Én álmom egy patika.

Lehet csúz, vagy láz, vagy nátha,

segít Sanyi gyógyszertára.

 

Nem csoda, hogy visszhangozzák

túl a messzi földeken:

paripapata kopog a

kék  patikaköveken.

 

Én vagyok a Gyurrrika,

nincsen több beszédhiba!

A nagypapa papagája

logopédus lesz a nyárra.

 

És mivel a helyzet nála

az, hogy csak kettő a lába

száma, ezért integrálva

jár ebbe az iskolába.

 

Akárcsak a haverjának:

tarka szarka komájának

is a suli ekképp adott

fogadó-nyilatkozatot.

 

 

Én vagyok a tarka szarka,

tarka-barka farkú fajta.

Azon töröm tarka fejem,

hogy színtanácsadó legyen

 

belőlem, ha felnövök.

Minden típust belövök

precízen és pontosan,

négyévszak-tudatosan.

 

Tömött sorban jön majd hozzám

rigó, gólya, hárpia,

én leszek a madártársa-

dalom legjobb stylistja.

 

 

Csiga Csongor vagyok, egy szin-

tén integrált tanuló,

kevesebb lábam van, mint mi

átlagosnak mondható.

 

Nem is azért járok ide,

mert oly szokványos vagyok,

nagy a létszám, de azt mondták,

léc alatt még becsúszok.

 

Szóval Csongor vagyok, jöven-

dőbéli jó barátod!

Meguntad a vezetést, s a

BKV-t is utálod?

 

Gyere hozzám bátran, mert én

sofőr leszek, meglátod!

Csal a látszat, meglepő!

Lúzergyanús szereplő,

 

csalán csúcsán csellengő

csigalassú versenyző

soha többé nem leszek!

Max. autóversenyzek!

 

Beszállok a kocsimba, és

transzállapotba jutok,

elfordítom, mint egy úr a

Moszkvics luxus slusszkulcsot!

 

 

Ha én egyszer kertész leszek,

tuti, hogy nem fát nevelek,

mondta Elek, a kis kecske,

de jó lesz ez a kertecske!

 

Az életcélom a nyárra:

ne legyen más a határba’

csak káposzta és saláta.

Meg netán platánpalánta..

 

 

Végül, nem utolsó sorban:

Béla vagyok, szamár.

Ha majd a ló kiszáll,

én leszek a tanár.

 

Beláttam bölcsen, hogy nem min-

den csacsi csöcse oly csecse,

hogy kifutón legyen helye.

Így a modell-karrierje

 

kerékbetört Bélának,

ezért állt hát tanárnak.

Most viszont még van esélye

életpálya-modellségre:

 

Boldogan okítok én majd

minden apró felnövőt,

s tanítok még biztos nektek

egy-két remek nyelvtörőt!

 

 

Utóirat.: Egy öregdiák levele:

 

Figyelj rám kérlek egy csöppöt,

én vagyok a görcsös hörcsög.

Pontosabban az csak voltam

anno, mikor szörpöt toltam.

 

Régen, hogyha ez volt, nos hát

bevettem mindig egy Nospát.

Nem ment ez így hosszútávon,

sok lett a mellékhatásom.

 

Fejem törtem megoldáson:

hasson, de úgy, hogy ne ártson.

Engem kémia nem riaszt:

felleltem a spanyol viaszt:

 

Most már bizton mondhatom,

(empirikus alapon)

enyém lett a hatalom

a görcsoldó-piacon.

 

Hogyha rádtörnek a görcsök,

vedd be ezt a hörcsög-csöppöt!

Kockázat és mellékhatás

távol álljon tőled, pajtás!

 

Amit még nem említettem:

azt, hogy feltaláló lettem,

iskolámnak köszönhetem.

 

Hogy nyelvemet ennyit törtem,

olyat hozott ki belőlem,

amit sejteni se mertem.

 

Felbukkant a tehetségem,

olyan, mi nem lehetséges,

nincs ezen a kerekségen.

 

Sehol máshol nem kapható

ily kiváló oktatás,

aki innen kikerül, az

egytől egyig diplomás

 

(lesz, s ha tovább is így bírja

irány Mensa Hungariqa!)

Nem kell hozzá sok logika,

hogy rájöjj, nejem, Katika

 

is úgy lett a kedves párom:

zseniális találmányom

kellett a hasfájására,

bejött a drogériámba.

 

Biztos ismered a sztorit,

hogy először bizony nem itt

próbálkozott gyógyírt venni,

gyógyszertárba készült menni:

 

A Pataki Katika a

patikába baktatott,

de mi hatásos lenne, oly

szert neki nem adtak ott.

 

Ezért a szomszédos drogé-

riába is beköszönt,

és meglátta ott azt a ki-

gyúrt és sármos hörcsögöt.

 

Aki én jómagam voltam,

a görcsoldót magam toltam

a Katika kezébe..

Vége van a meséne

k

 

Ez a sztori sok jó pár társával kiegészülve megtalálható a 2019. aug. 9-n megjelent könyvemben is!

Ha szeretnél belőle, csak írj egy email-t: nagykarolin@gmail.com

További rímtörténet(ek)et itt és itt és itt is találhatsz!

Ha tetszett, és megosztanád másokkal is, köszönetem érte!

Infók, könyv, aktualitások:

https://www.facebook.com/nagykaroliniroioldal

Nagy Karolin

 

A képek forrása: Google