nem hagyott nyugodni,

muszáj volt leírni.

Tilos talárban fagyit varázsolni a buszon

-Hé, te taláros!

hogy hívnak? –János.

-Figyelj, te csábos!

Egészen káros

a jelenléted.

Remélem érted.

-Ó, igen, tudom,

értelek, húsom –

mondom az őrnek,

aki a tőrnek

a hegyét böki

nyakamhoz. –Köszi,

hogy szóltál! Gagyi

a késed. Fagyi

ami tenéked

mennyei étked

lehetne, szívem.

-Na de hát itten

tilos a fagyi!

Sőt, varázslani

egyenest bűnös!

Ó, az a hűvös

ájszkrím ha folyna,

minden őr torka

mámorban úszna.

De hát a k.rva

szabály az szabály!

-Tilos a talár

a varázslóknak,

és egy gombócnak

sem szabad létre

jönni a buszon,

én már csak tudom.

Fiatal voltam,

talárban toltam

citromot, csokit,

tengernyi profit

ütötte markom,

máig is hallom

fülemben: ’Hála!

Buszon a málna-

fagyinál nincs jobb!’

’Biztos ez?’ ’Biztos!’

Na de a biztos

úr másképp látta,

így a talárba

bújt testem mára

már őrruhára

váltott. Ily sz.rba

vitt ez a karma.

Plíz, készakarva

ne dőlj a kardba!

Ez csak egy zsebkés,

fagyit ne csempéssz

többet a buszra!

Nyomd be egy szusszra!

Nem láttam semmit

és erről ennyit!

Hasonló történetek, rímelők és nemrímelők várnak, ha szeretnéd a 2019. augusztusában megjelent könyvemben!