28 évesen megvakultam. Beszélgetünk a változásról?
Kérdezz-felelek Lakatos Norbert Vaklufissal
Manapság nagy divat lett a változásról beszélni, röpködnek a hangzatos szlogenek, hogy a változás az egyetlen állandó, meg biztos dolog a világban, merj változtatni, miegymás, közben viszont ha körbenézek, mégis azt látom, hogy – valami furcsa önvédelem, hamis biztonságérzet, vagy ki tudja, mi okán - többé-kevésbé ugyanazokat a köröket rójuk akkor is, ha az álmaink egész máshol laknak.
Efféléken gondolkodva kerestem meg Lakatos Norbert Vaklufist, hogy kérdezz-felelekezzünk a változásról, és nagy örömömre volt kedve hozzá!
Norbival való ismeretségünk kezdete 2008-ra tehető, amikor is én gyógypedagógusként dolgoztam a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjában (VERCS), ahol felnőtt korban látássérültté vált személyek számára tanítottunk olyan módszereket, technikákat, melyek segítségével boldogulni tudhatnak e gyökeresen megváltozott élethelyzetben.
Norbi pedig – aki 28 éves korában vakult meg szinte egyik pillanatról a másikra – az egyik legkedvesebb „kliensem” volt itt, fehér bottal való tájékozódás-közlekedést tanítottam neki.
28 éves koráig élte a szerencsés képességekkel és külső adottságokkal megáldott menő fiúk életét, mára pedig mint a világ egyetlen profi vak lufihajtogatója, talán menőbb mint valaha.
Rendezvényekre jár, lufizással egybekötött érzékenyítő programokat tart óvodákban, iskolákban, folyamatosan képzi magát, és időnként befigyel 1-1 világverseny is :).
- Mit éreztél a 3 legjobb dolognak az életedben akkor, amikor még láttál?
- Talán az autóvezetést. Imádtam vezetni. A második tavasszal a hölgyek látványa. Harmadik pedig, hogy nem kellett segítséget kérnem.
- Mi a 3 legjobb dolog az életedben most?
- Megtaláltam azt a dolgot, amit talán mindennél jobban szeretek csinálni, a lufihajtogatás. Tömegközlekedésen úgy tapizhatom a nőket, hogy nem kapok pofont érte ( :) ). A megvakulásom után jöttem rá, hogy kik is az igazi barátaim, azóta is szeretek a társaságukban lenni.
- Mi az a 3 dolog, amiben igazán jónak érezted magad látóként?
- Csajozás. Vezetés. Pénzköltés.
- Miben vagy igazán jó most?
- Lufihajtogatás.
- Mi volt a legmerészebb vágyad 20 évesen?
- Család, ház, autó és megfelelő egzisztencia.
- Mi a legmerészebb vágyad most?
- Egy lufitekerő világversenyen az első háromba kerülni.
- Mit jelentett számodra látóként az, hogy szép?
- Látóként nem nagyon nézelődtem (sajnos) olyan indíttatásból, hogy keressem a környezetemben a szépet. Nem foglalkoztam a természet szépségével. Nekem egy kocsi vagy egy nő jelentette a szépet.
- Mit jelent neked most vakon az, hogy szép?
- Vakon a szép…? Talán az, hogy az emlékeimben ott vannak a szép dolgok, amikkel akkor nem foglalkoztam. Viszont ha akarok, vissza tudok rájuk emlékezni.
- Mi volt a legviccesebb szituáció, ami látóként megtörtént veled?
- Egyszer négyesben vacsoráztunk egy étteremben, ahol valamelyik nő kért palacsintát. Amikor megette, akkor vettük észre, hogy kiszóródott a cukor. Elővettem egy bankkártyát és elkezdtem porrá törni, ahogy filmekben láttam, hogy ildomos. Utána egy 500ft-ost feltekertem majd felszívtam a porcukrot, mindezt a felszolgálók figyelő szemei előtt, akik döbbenten néztek, de egy szót sem szóltak. Azt mondanám, hogy ez volt az, de a vicces csak ezután jött, ugyanis három napig nem kaptam az orromon levegőt, úgy összeállt benne a cucc.
- Mi volt a legviccesebb szituáció, ami vakon történt meg veled?
- Miskolcon, amikor még tanultunk a vakvezető kutyámmal (az oktatóm tőlünk lemaradva követett minket), mentünk a buszmegálló felé, ahol hallottam, hogy két nő beszélget. Megkérdeztem tőlük, segítenének-e, amikor jön a 10-es busz. Mivel nem válaszoltak, ezért lehajoltam a kutyához és jó hangosan mondtam neki, hogy a 2-es buszra nem szállunk fel,csak a 10-esre. Amikor már rajta voltunk a megfelelő buszon, akkor az oktatóm szólt, hogy ilyen viccet ne csináljak, mert a nők azóta ott állnak és tanakodnak, hogy a kutya vajon honnan tudta azt, hogy melyik busz jött... :)
- Mi az, amit elszomorítónak véltél a világban látóként?
- Sajnos nagyon énközpontú voltam és nem jártam sosem nyitott szemmel. Az keserített el állandóan, hogy úgy éreztem, sosincs elég pénzem.
- Mit érzel elszomorítónak most?
- Azt, hogy ahogyan én is szemellenzővel jártam anno, ugyanígy jár a legtöbb ember. Nem tudtam semmit a fogyatékosokról sem, ha láttam is pl. egy vakot, csendben maradtam. Sajnos a felnőttek nagy része nem tudja, hogyan is kell a fogyatékosokhoz közeledni.
- Egy első találkozás alkalmával mi alapján szereztél benyomást egy adott emberről látóként?
- A szemét és a beszédét figyeltem meg, abból nagyon sok mindenre lehet következtetni. Azt néztem, hogy mit mond és azt, hogy hogyan mondja. Illetve a mimikát és a testbeszédet is.
- Mi az, ami a legjobban számít egy új emberrel kapcsolatban neked most?
- Most is a beszédét figyelem, valami meg kell, hogy fogjon a beszédstílusában ahhoz, hogy érdekeljen.
- Mi volt a 3 legfontosabb tárgy az életedben látóként?
- Pénz, kocsi, nők.
- Mi a 3 legfontosabb tárgyad most?
- Tami, a vakvezető kutyám. De ha ő nem számít: lufi, lufifújó pumpa, telefon.
- Mi az a 3 (vagy akárhány) dolog, amiért a leghálásabb vagy az életedben?
- Egy dologért vagyok csak hálás: CSALÁD!
- Mi a 3 legjobb dolog, ami valaha történt veled?
- Az, hogy ilyen családom van. Megtaláltam azt az elfoglaltságot, amit imádok. Kijutottam Amerikába egy lufitekerő világversenyre és 2000 látóval mérhettem össze a tudásom egyedüli vakként.
- Hogy érzed, milyen tulajdonságaid segítettek túljutni a nehézségeken?
- Makacsság, önfejűség, kitartás.
- Milyen külső tényezők (akár személyek) segítettek neked túljutni a nehézségeken?
- Család, régi VERCS-esek, akik elmesélték az életüket, barátok (4 fő,akik megmaradtak) és természetesen a közlekedéstanárom,aki még szakadó esőben is kikergetett, hogy fehér bottal közlekedjek. :P Valamint talán az akkori párkapcsolatom is segített.
- Mi dühített fel a legjobban látóként?
- Ha nem volt elég pénzem.
- Mi tud a legjobban feldühíteni most?
- Az emberek butasága. Hogy nem tudják, hogy a fogyatékos az nem azt jelenti, hogy hülye.
- Mi az, ami nem változott az életedben?
- Minden megváltozott! Szorosabb lett a kapocs a családom és köztem, valamint a barátaim és köztem. Én is mindenben megváltoztam. Legfeljebb abban nem, hogy még mindig ugyanolyan sértődős és hisztis vagyok, mint hajdanán. :)
- Mitől féltél látóként?
- Hogy nem lesz pénzem megvenni ezt vagy azt.
- Mitől félsz most?
- Tami kutyám elvesztésétől.
- Ha beállítana a jótündér, és egy dolgot kívánhatnál most azonnal, mi lenne az?
- Mivel teljesnek érzem az életem, nem a látásom lenne az, hanem a lottófőnyeremény.
- Mit üzennél azoknak az embereknek, akik félnek a változástól?
- A változásnak azért kell bekövetkeznie, mert ahogy most van, az már nem jó. Azt hittem, hogy az a mondás, hogy minden rosszban van valami jó, csak duma. De rájöttem, hogy nem az. A változás szükségszerű és jó dolog. Időbe telt, amíg megtaláltam benne az értéket, de most, hogy már megvan, ki merem mondani, hogy a változás jó. Kb. olyan, mint egy új autó vásárlása. Attól nem félünk, pedig az is változás. És milyen jó változás. :)
…………………………………………………………………………............................
Mit is mondhatnék zárszóként..?
Boldog, tudatos(,) változástól nem félő, a saját boldogulásunkért felelősséget vállaló életet nekünk, mindenkinek!
Nem. Csak annak, aki kéri! :)
Norbi néhány egyszerűbb, kisujjból kirázós munkája a rengeteg közül (ráadásul ezek egy közös projektünk keretében születtek) :
Norbi Fb oldala: https://www.facebook.com/Vaklufis/ Hívjátok bátran rendezvényekre, iskolákba, ovikba! Több mint ÉRDEMES!
Ha szeretted, és megosztanád másokkal is, köszönetem érte!
Ill. ha van kedved odalátogatni, szeretettel vár fb oldalam is
https://www.facebook.com/nagykaroliniroioldal
na meg az insta:
https://www.instagram.com/nagykarolinwrites
a 2019. aug. 9-n megjelent könyvemről nem is beszélve ;)
Nagy Karolin
(Az interjú a MyMirror (www.mymirror.hu) magazinban is megjelent).