• mi sem természetesebb
• nap mint nap élek vele
• balesetveszélyes
• nem higiénikus
• szabálysértés
• tilos
• engem nem zavar
• engem zavar
• nem egészséges
• csak úgy, hogy ne legyen tolakodó
• eszközt is használok hozzá
• csak a gyerekemnek engedem meg
• pénzbírsággal is sújtják
• engem nagyon feszélyezne

És hogy miről is beszélünk? A tömegközlekedési eszközökön való evésről.

A minap a következőre lettem figyelmes az egyik nagy forgalmú járművön:

egy utastársam, kezében egy keverőpálcikával. Mellette nagy táska, táskában valami titokzatos dolog, amibe időről időre belemártotta a pálcikát, de minden mártás előtt gondosan körülnézett, majd miután úgy ítélte, hogy tiszta a levegő, gyorsan a szájába juttatta a pálcikáról a titkot, ami pedig automatikusan a táj hirtelen és elmélyült kémlelésének igényét váltotta ki belőle, a lehető legminimálisabbra redukált száj- és nyelvmozgás mellett.

És mondhatnám egyszerűen csak azt is, hogy jégkrémet evett, de így - hogy ilyen akkurátus procedúra övezte ezt az étkezést - elkezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy mit is gondolunk/gondolok a tömegközlekedési eszközökön, vagy akár nagy általánosságban az idegenek előtt való „magánjellegű” evésről.

Bevett vagy megtűrt szokás? Ciki, ha igen, elájulok, ha nem? Ha másnak nem ártok vele, miért ne? De kinek hol kezdődik, és mit jelent az „ártás”? És még száz másik, ezerféleképpen feltehető kérdés.

Mit mond erről a BKK üzletszabályzata?

Tilos a járműveken, valamint a metróhálózat, a HÉV és a fogaskerekű utasforgalmi területein fagylaltozni, ételt és italt fogyasztani, és csomagolatlan vagy nem visszazárható csomagolású élelmiszerrel, itallal utazni. Az az utas, aki a felsorolt tilalmak bármelyikét megszegi, a viteldíj megfizetésétől függetlenül az utazásból kizárható, és vele szemben a BKK (…) a díjszabásban foglaltak szerint pótdíjazást kezdeményezhet. (ld. itt)

Találtam olyan cikket, ami fagyievésért kirótt 16 ezer Ft-os bírságról számolt be (itt), de ugyanebben az írásban biztosít egyúttal arról is a BKK, hogy vízivásért senkit sem fognak megbüntetni. Ennél a pontnál azért fellélegeztem :), mert olyan esetről is lehet olvasni – ugyan nem fővárosi, hanem debreceni a történet -  ahol 3000 Ft-ba került a járművön való vízivás (itt). A nagy port kavaró sztori után itt is győzött a közakarat: 3 éve már bírság nélkül is lehetséges a "visszazárható, műanyag flakonos víz vagy alkoholmentes üdítőital közösségi közlekedési járműveken történő fogyasztása" Debrecenben is (ld. itt).

Na de az evés továbbra is szürke zónában van..

Mit gondoltok ti?

Ha nyitott a kérdés

Erre voltam nagyon kíváncsi, ezért érdeklődtem hevesen a Fb-n és élőszóban, ill. teszem fel most is, hogy

„Milyen érzéseitek / gondolataitok / tapasztalataitok vannak a TÖMEGKÖZLEKEDÉSi eszközökön való EVÉSt illetően?”

Nagy örömömre jött sok és sokféle őszinte válasz, a fenti „jelszavakat” is mind belőlük mazsoláztam.

A soha-semmit és a bármit-bármikor végpontok közötti teljes skálát beterítik a különféle hozzáállások, kiválóan le tudom vonni a közhelyes – de egyben gyönyörű – konklúziót, hogy szívet melengetően sokfélék vagyunk :).

Íme a top 3, ellenérzést kiváltó tényező a mások evésével kapcsolatban:

• szemetelés, koszolás (vonatkoztatva ezt a jármű és az utazóközönség tisztaságának megóvására egyaránt)
• az esetleges „kellemetlen illatok”
• zörgős zacskó

És fordítva, a top 3, ellenérzést kiváltó tényező az „ha én eszem/ennék a járművön” témában:

• nem higiénikus
• tilos
• feszélyez.

Ha zárt (feleletválasztós) a kérdés

Ezek közül lehetett választani:

A: engem zavar, ha más eszik körülöttem a járműveken
B: engem zavar/na, ha én kényszerülök/nék evésre a járműveken
C: engem mindkettő zavar
D: engem egyik sem zavar

A „lapzártáig” érkezett válaszok alapján így vélekedünk:

Olybá tűnik, hogy utastársaink rosszallását egész kis százalékban – és inkább csak szélsőséges esetekben - vonhatjuk magunkra, ha evésre adjuk a fejünket a járműveken. Már csak az extrém szabálytudattal megáldott ellenőröket kell elkerülni :)!

 Miért feszélyez sokakat mégis?

Ami ezek után foglalkoztatni kezdett – mivel a nyitott kérdésnél sok hozzászólásból hallottam ki erre való utalást, a zárt kérdések B és C válaszaiban pedig egyértelműen benne is van -, hogy intim dolog-e tömegközlekedésen (vagy hasonló helyeken, ahol idegenekkel vagyok nem étkezés céljából összezárva) enni?

Nézzük a megfigyelő szempontjából!

Intim, nem intim, tény, hogy szükséges az evő személy részéről egy testnyílásának (száj) az utazóközönség előtti megnyitása, ezt követően a nyílásba étel behelyezése, aminek fajtája, és fajtájából adódó esetleges további jellegzetességei is automatikusan közüggyé válhatnak – és a fentiekből következtetve azzá is válnak - a helyzet sajátosságából adódóan (pl. hagyma, tojás). Ezután jön a feldolgozás, aminek minősége nagyban függ az étel állagától, a falat méretétől, a rágás ismétlésszámától, sebességétől és zajától, az evő személy légútainak tisztaságától, tudatos jelenlétének mértékétől, és ezer stb.

De a fő kérdés – mint mindig és mindenhol – itt is az, hogy Hogy érint ez engem?

Mert a szájjal együtt komplett történetek nyílhatnak meg előttünk, de ez így nem igaz, mert azok már bennünk nyílnak;

bennem legalábbis, aki eszméletlen nagy rajongója vagyok az arctalan tömegnek, amire ha kicsit is odafigyelünk, kiderül, hogy egytől egyig mekkora arcok tömegéből áll össze.

Kiváló ingyenmozi, jobbagyfélteke-stimuláló tréning, kreativitásfejlesztő önismereti csoportfoglalkozás, csak ajánlani tudom, és még csak nem is autómentes kampány háttérmunkása vagyok :).

Mintha húznál egy Dixit kártyát, és elképzelnél köré egy egész történetet. 

Csak a BKV-n még húznod sem kell! Lehuppan veled szembe, és lám-lám: :)

• Hogy van felöltözve?
• Vajon kivel él együtt?
• Mivel foglalkozik?
• Mit csinált tegnap este?
• Olvas? Mit olvas?
• Telefonozik? Mit csinál rajta?
• Eszik? Mit eszik? Hogy eszi?
• ……..

.. és ide tolakszik a kedvenc mondatom a Balaton zenekartól:

„Mindenki azt hiszi, hogy róla van szó, és senki se tudja, hogy erről szó sincsen”.

Mert lehet, hogy téged nézlek, kedves Utastárs, de a saját lelkem titkos bugyrai köszönnek fel a mélyből minden, rólad feltételezett gondolatomban. Akkor is, ha egész mást fogok képzelni a korán reggel kakaóscsigával alapozó személyről, mint a gondosan becsomagolt háziszendvicset bontogatóról, megint mást a villával salátát evőről, akárcsak a szatyrában jégkrém-titkot rejtegetőről, a nemevőről, a passziánzozóról, a hangosan telefonálóról, a 2 kg-s könyvet olvasóról, a kiszakadt harisnyáját takargatóról, a hangosan cuppogva csókolózóról, stb-stb.

Minden jegy és bérlet mellé grátisz jár az önismereti utazás :).

Summa szummárum közlekedjetek, (meg)figyeljetek, és ügyeljetek a test, a lélek és a járművek tisztaságára!

• Ja, és intim?
• Igen, de nem (zavar), sőt! – mondtam én.

és Téged hogy érint mindez?

Ha tetszett, és megosztanád másokkal is, köszönetem érte!

Ill. ha van kedved odalátogatni, szeretettel vár fb oldalam is

https://www.facebook.com/legkedvesebbtukorkepem/