A-mi fán terem, az alma

Rádöbbenés a kétlaki lét okozta bonyodalmakra

Prológus:

Páran tudjátok - ugyan még nagy titok :) - hogy könyvkiadási lázban égek, többek között ezért bányászom elő a régmúltból a relikviáimat. Így ugrott elém 2005-ből ez a „gyöngyszem”, ami azért is okozott döbbenetet, mert rá kellett jönnöm, hogy 2005 már 14 éve volt, amikor még floppy-ra mentettünk mindent, legalábbis én (és aztán - eleget téve az urbánus legenda kívánalmainak - betekertem mindig 8 réteg alufóliába a floppyt, hogy el ne szálljon róla  tartalom a metrón), na de győzedelmeskedett a papír az adathordozók versenyében, mert a floppy maga tűnt el, minden réteg alufóliájával együtt, papíron viszont még mindig itt vannak velem a betűk! Amit aztán – mivel (még..) nem bővelkedem informatikai trükkök ismeretében – újra begépeltem, de jólesett, úgyhogy nem is bánom, és belenyúltam kicsit, így került bele a csillámpóni is. Az akkor még nem volt.

 Genezis:

Koliban laktam Bp-n a főiskola alatt, és egyik hétvégén, mikor hazautaztam, készültem volna egy gyakorlatra, amihez nagyon kellett volna az O. Nagy Gábor – féle szólásos-közmondásos könyv, de rá kellett jönnöm, hogy az Bp-n maradt. És akkor még nem volt internet otthon, így próbáltam fejből minél több szólást+ közmondást kipréselni magamból, és idáig fajult a dolog :) .

A termés maga:

Képtalálat a következőre: „almafa”

A-mi fán terem, az alma
avagy
Rádöbbenés a kétlaki lét okozta bonyodalmakra
Ó, de jó lenne egy O. Nagy
Gábor - féle szótár, jó nagy.
A-mi fán terem, az alma,
puhább az ágy, mint a szalma,
de persze csak akkor, hogyha
ki-mint-veti-ágyról szól a
fáma. Lám, a fára száll a-
z-alma álma: szalmaszál ha
lehetne a derekára
mondható: nem kívánna szert
tenni oly szerre, ami fogyasztó.
Eldől, mint az ólajtó,
de a fájától nem esne
messzire az alma teste.
Égből pottyant mese lenne,
hogyha sok boszorkány esne,
mint egyfajta égi áldás
ha Moszkvában a hóhullás
piros volna - a sapkája,
ha útra kelne a lány a
nagymamája tanyájára.
Vargabetűt nem csinálna,
ha tudná, hogy lesben áll a
farkaséhség. Szorgos, mint a
hangyanépség Hófehérke.
Hallgatott a józanészre,
nem ejtették a fejére:
főz mos most a hét törpére,
szorgosabb, mint bármely méhe.
Így dobta ki anyja méhe
40 gestatios hétre
annak pontos idejébe’
magából – indul ki minden-
ki és minél korábban,
annál több arannyal röhög
estére a markában.
Nyugtával dicséri napját,
ezért hord hát aktatáskát.
Benne a sok számlája,
irata és nyugtája.
Ezzel dicséri a napot,
lámp-a-jándékként mit kapott
az emberiség.
Nem mind arany, ami fénylik,
tekintsél csak fel az égig
érő paszuly tetejéig:
ott láthatnád a Napot,
amit most épp ellopott
mint a lajhár fenn a fán,
a naplopó oly vidám
vagyok és hát nem baj az,
ha nem feltétlen vaj az,
ami fül mögé ragasz-
kodik, az fülzsír.
Szalmakazal, szalmaszál,
keresztbe tenni nem kár
két darabot belőle,
menjünk ki az esőre!
Aranyat ér, ha májusi,
a szalmaláng meg oly cuki
mint a tűzről pattant menyét,
szereti anyós a menyét,
ne szidjad a szódás lovát,
mert a szódás-szidás megárt.
Két szék között ott a padló,
ha beesel, az biz’ nem jó:
nehézkes a felkelés,
szar ügy ám a két szék közé
rekedés.
Minden jó, ha a vége jó
galamb, ha sült, szájba való.
Bele is repülne minden-
napi kölcsön kenyér nincsen
mit a tejbe aprítani,
holtig kéne tanítani,
hogy üssön szöget fejébe,
mindennek a tetejébe
kés hegyén táncol a pap is,
ezért söpri körbe partvis
septébe’,
egerebb a templomnál is
szegényke.
Kattintsál rá az egér jobb gombjára,
szélesebb ablak tárul a világra.
Ne taposs soha arra a virágra,
minek neve liliom. A királynak
korona van a fején,
sokan élnek egy tehénnek a tején.
Aki pedig szöget talál a fején,
ücsöröghet fenékig a tejfelén.
Osztozzatok meg szépen a tej felén,
aki kutya, az nem eb. A helyzetén
nem segít a halott csókja,
nem lesz belőle szalonna,
a néma gyerek aszongya,
hallássérült lett az anyja.
De tavalyi kos is tudja,
hogy mint a föld, olyan buta
aki az előbbit szólja.
Máshogy is rábírható a
megszólalásra a koma
tálból együtt cseresznyézünk,
moziban meg filmet nézünk
Rozival, a bocival,
kinek akkora a szeme
mint az Isten állatkertje.
A belépő se kismiska,
hacsak nem pedagóguska
a belépő lény.
Olcsó a hús, híg a lé,
húznak is már délfelé
a vadludak – tól tanul a
liba, nincs is ebbe’ hiba-
elhárítjuk a villámot,
kap a póni is csillámot,
a hátközépre – kívánod
az unikornist.
Addig jár a korsó kútra,
míg számára ez a túra
nem végződik eltörésben,
mint például a söntésben
akadhat falra hányt borsó,
mint a Csipkerózsi-orsó
veszélyes – a Deákné vász-
nára csöppenteni a nász-
ajándék ló foga fe-
hérítővel van tele
a hócipő sarkára áll-
va hanyatt-homlok eltanyál
’z Isten lábába’.
Nézettségi mutatója
úgy nő, mint a bolondgomba
a borjú kapujának,
azér’, mer’ az új.
Eső után vegyél kabát,
amin Jancsi ül, az lapát-
füle van az elefántnak,
úgy megy neki az anyjának,
mint az ökör isz magának,
ártottam a nyelvtanának,
mer’ ik-es ige.
Lassan ring a csiga szeme,
tétova is, mint a teve,
csinálok e versből gondot:
hogy tegyek az i-re pontot.
Száll az idő, mint a holló,
elnyisszantja majd egy olló
pont itt a papírt.

További, könyvbe-szánt szövegeket itt és itt és itt is találsz.

balalajka_konyv_ragasztott_plazs_szoveggel.jpg

Ha tetszett, és megosztanád másokkal is, köszönetem érte!

Ill. ha van kedved odalátogatni, szeretettel vár fb oldalam is

https://www.facebook.com/legkedvesebbtukorkepem/

Nagy Karolin