Prológus:
Páran tudjátok - ugyan még nagy titok :) - hogy könyvkiadási lázban égek, többek között ezért bányászom elő a régmúltból a relikviáimat. Így ugrott elém 2005-ből ez a „gyöngyszem”, ami azért is okozott döbbenetet, mert rá kellett jönnöm, hogy 2005 már 14 éve volt, amikor még floppy-ra mentettünk mindent, legalábbis én (és aztán - eleget téve az urbánus legenda kívánalmainak - betekertem mindig 8 réteg alufóliába a floppyt, hogy el ne szálljon róla tartalom a metrón), na de győzedelmeskedett a papír az adathordozók versenyében, mert a floppy maga tűnt el, minden réteg alufóliájával együtt, papíron viszont még mindig itt vannak velem a betűk! Amit aztán – mivel (még..) nem bővelkedem informatikai trükkök ismeretében – újra begépeltem, de jólesett, úgyhogy nem is bánom, és belenyúltam kicsit, így került bele a csillámpóni is. Az akkor még nem volt.
Genezis:
Koliban laktam Bp-n a főiskola alatt, és egyik hétvégén, mikor hazautaztam, készültem volna egy gyakorlatra, amihez nagyon kellett volna az O. Nagy Gábor – féle szólásos-közmondásos könyv, de rá kellett jönnöm, hogy az Bp-n maradt. És akkor még nem volt internet otthon, így próbáltam fejből minél több szólást+ közmondást kipréselni magamból, és idáig fajult a dolog :) .
A termés maga:
A-mi fán terem, az almaavagyRádöbbenés a kétlaki lét okozta bonyodalmakraÓ, de jó lenne egy O. NagyGábor - féle szótár, jó nagy.A-mi fán terem, az alma,puhább az ágy, mint a szalma,de persze csak akkor, hogyhaki-mint-veti-ágyról szól afáma. Lám, a fára száll a-z-alma álma: szalmaszál halehetne a derekáramondható: nem kívánna szerttenni oly szerre, ami fogyasztó.Eldől, mint az ólajtó,de a fájától nem esnemesszire az alma teste.Égből pottyant mese lenne,hogyha sok boszorkány esne,mint egyfajta égi áldásha Moszkvában a hóhulláspiros volna - a sapkája,ha útra kelne a lány anagymamája tanyájára.Vargabetűt nem csinálna,ha tudná, hogy lesben áll afarkaséhség. Szorgos, mint ahangyanépség Hófehérke.Hallgatott a józanészre,nem ejtették a fejére:főz mos most a hét törpére,szorgosabb, mint bármely méhe.Így dobta ki anyja méhe40 gestatios hétreannak pontos idejébe’magából – indul ki minden-ki és minél korábban,annál több arannyal röhögestére a markában.Nyugtával dicséri napját,ezért hord hát aktatáskát.Benne a sok számlája,irata és nyugtája.Ezzel dicséri a napot,lámp-a-jándékként mit kapottaz emberiség.Nem mind arany, ami fénylik,tekintsél csak fel az égigérő paszuly tetejéig:ott láthatnád a Napot,amit most épp ellopottmint a lajhár fenn a fán,a naplopó oly vidámvagyok és hát nem baj az,ha nem feltétlen vaj az,ami fül mögé ragasz-kodik, az fülzsír.Szalmakazal, szalmaszál,keresztbe tenni nem kárkét darabot belőle,menjünk ki az esőre!Aranyat ér, ha májusi,a szalmaláng meg oly cukimint a tűzről pattant menyét,szereti anyós a menyét,ne szidjad a szódás lovát,mert a szódás-szidás megárt.Két szék között ott a padló,ha beesel, az biz’ nem jó:nehézkes a felkelés,szar ügy ám a két szék közérekedés.Minden jó, ha a vége jógalamb, ha sült, szájba való.Bele is repülne minden-napi kölcsön kenyér nincsenmit a tejbe aprítani,holtig kéne tanítani,hogy üssön szöget fejébe,mindennek a tetejébekés hegyén táncol a pap is,ezért söpri körbe partvisseptébe’,egerebb a templomnál isszegényke.Kattintsál rá az egér jobb gombjára,szélesebb ablak tárul a világra.Ne taposs soha arra a virágra,minek neve liliom. A királynakkorona van a fején,sokan élnek egy tehénnek a tején.Aki pedig szöget talál a fején,ücsöröghet fenékig a tejfelén.Osztozzatok meg szépen a tej felén,aki kutya, az nem eb. A helyzeténnem segít a halott csókja,nem lesz belőle szalonna,a néma gyerek aszongya,hallássérült lett az anyja.De tavalyi kos is tudja,hogy mint a föld, olyan butaaki az előbbit szólja.Máshogy is rábírható amegszólalásra a komatálból együtt cseresznyézünk,moziban meg filmet nézünkRozival, a bocival,kinek akkora a szememint az Isten állatkertje.A belépő se kismiska,hacsak nem pedagóguskaa belépő lény.Olcsó a hús, híg a lé,húznak is már délfeléa vadludak – tól tanul aliba, nincs is ebbe’ hiba-elhárítjuk a villámot,kap a póni is csillámot,a hátközépre – kívánodaz unikornist.Addig jár a korsó kútra,míg számára ez a túranem végződik eltörésben,mint például a söntésbenakadhat falra hányt borsó,mint a Csipkerózsi-orsóveszélyes – a Deákné vász-nára csöppenteni a nász-ajándék ló foga fe-hérítővel van telea hócipő sarkára áll-va hanyatt-homlok eltanyál’z Isten lábába’.Nézettségi mutatójaúgy nő, mint a bolondgombaa borjú kapujának,azér’, mer’ az új.Eső után vegyél kabát,amin Jancsi ül, az lapát-füle van az elefántnak,úgy megy neki az anyjának,mint az ökör isz magának,ártottam a nyelvtanának,mer’ ik-es ige.Lassan ring a csiga szeme,tétova is, mint a teve,csinálok e versből gondot:hogy tegyek az i-re pontot.Száll az idő, mint a holló,elnyisszantja majd egy ollópont itt a papírt.
További, könyvbe-szánt szövegeket itt és itt és itt is találsz.
Ha tetszett, és megosztanád másokkal is, köszönetem érte!
Ill. ha van kedved odalátogatni, szeretettel vár fb oldalam is
https://www.facebook.com/legkedvesebbtukorkepem/
Nagy Karolin
