A jelenleg kialakult járványügyi helyzet okozta bezártságban egyre több irányból és egyre nagyobb gyakorisággal üti fel a fejét a „jaj-csak-rá-ne-vessem-magam-a-Nutellás-üvegre-és-rajta-ne-maradjak”attitűd..

A beszűkült tér és lehetőségek, a félelem sokakból automatikusan, ismétlődően (és gyakran észrevétlenül is) kiváltják az érzelmi evés /bánatevés / túlevés reakcióját, és ráadásul adja is magát a sok felhalmozott élelem.

Mit tehetünk, hogy ne essünk bele az érzelmi evés csapdájába, és ne egy gigászi méreteket öltött gombócként guruljunk majd ki a karanténból?

Íme néhány kérdés, amit mindenképpen érdemes feltenned magadnak, ha úgy érzed, kezd elhatalmasodni rajtad az étvágy:

 1.Nyak alatt vagy fölött érzed ezt az éhséget? (Avagy tényleg éhes vagy, vagy "csak" enni szeretnél?) 

a) ha nyak alatt → egyél! (addig, amíg valóban nyak alatti az érzés)

b) ha nyak fölött → NE egyél, hanem

igyál egy pohár vizet (ezer okból, de most legfőképpen azért is, hogy elodázd a felesleges evést)!

2. Miközben iszod a vizet, figyelj arra őszintén, hogy: Milyen érzelmet érzel?

Dühöt? Félelmet? Feszültséget? Szégyent? Unalmat? Frusztrációt? …

3. Mi lenne most az igazán jó? Mitől éreznéd most igazán jól magad? Minek kellene történnie, hogy jól legyél az adott helyzetben? Mit kívánnál a jótündértől (magadnak, most)?

4. Képzeld el, hogy teljesül a kívánságod! Milyen szükségleteid elégültek ki (elégülnének ki) általa? (Avagy mire is vágysz valójában? Mindig érzésekre vágyunk, ugyebár. Ezt az érzést készültél volna helyettesíteni az étellel.)

Szóval milyen szükségleted nincs most a helyén?

Szabadság? Méltóság? Függetlenség? Társaság? Fontosság? Együttérzés? Biztonság? Támogatottság? Fejlődés? Önmegvalósítás? Perspektíva? Struktúra? Öröm? Mozgás? Változatosság? Harmónia? Egyensúly? Spontaneitás? ….

5. És most légy kreatív! Ne korlátozd, ne szabotáld magad: Mivel tudnád ezt a szükségletet ITT és MOST kielégíteni, megoldani?

Fontos, hogy az ITT és MOST –on van a hangsúly! Valamint azon, hogy igenis LÉTEZIK A MEGOLDÁS! (Akkor nem létezik, ha nem akarod.)

Nem az 5 és 10 éves tervedet kell most 80 pontban felvázolni, nem egy totális karrierváltás menetét kidolgozni fél óra alatt, és nem is egy gyümölcsöző webshopot iderittyenteni máról a holnapra, hanem

- lépj egyet hátra a problémádtól!

- nézz rá úgy erre a gondra, mint egy idegen!

- higgy úgy magadban, a lehetőségeidben és a belső bölcsességedben, mint még sohasem!

(Igen, most a 4 fal között is számtalan lehetőségünk van, és mindig minden pillanatban választunk. Most ugye azt szeretnéd választani, hogy ne vegyél magadhoz ételt feleslegesen. Erre 1000%, hogy van hatásod, és 1000%, hogy kizárólag neked van hatásod rá!)

 Példa 1: Társaságra vágynál? Igen, most – per pillanat - nem tudsz beülni a barátnőddel egy kávéra. Ellenben fel tudod hívni. Írhatsz neki üzenetet. Skype-olhattok. Fel tudsz másokat is hívni. Akikre eddig sose jutott idő. Olvashatsz könyvet, amire eddig sose jutott idő. Nézhetsz filmet, amire eddig sose jutott idő.

Példa 2: Elhomályosult a jövőképed? Bizonytalannak érzed a holnapot? Sokan éreznek most hasonlóképpen.

Az áldozat-szerepbe burkolózás helyett azonban nem célravezetőbb-e abba a nézőpontba helyezkedni hogy minden változás szolgálhat téged. (Természetesen szabad tiltakozni, csak érdemes-e?)

Mi az, ami konkrétan itt és most, ebben a pillanatban tényleg veszélyben forog az életedben? Mi az, ami ellenben ebben a pillanatban mégis biztos? Akiben, amiben bízhatsz, akire, amire számíthatsz, a képességeidről, szeretteidről, egy jó zuhanyzásról, az ágyadról, a macskádról (és még hú, de sorolhatnám) sem elfelejtkezve? Mi az, ami annak ellenére, hogy bizonytalanságot (is) érzel, itt és most mégis biztonságérzettel tölt el?

 Példa 3: Nincsen struktúra az életedben? Elúsznak a napok, ezer a teendő, de legszívesebben mégse csinálnál mást, csak ennél? Visszakívánnád a „régi” hétköznapokat? Ugyan még az is meglehet, hogy egyébként ezerszer elmondtad már, hogy mennyire utálod a munkahelyedet, de most, hogy kérted és megadatott, hogy nem kell odamenni, inkább mégis visszaszívnád, mert akkor legalább rendszer volt a hétköznapjaitokban?

Igen, hirtelen a feje tetejére állt a világ, kinek totális és végérvényes(nek tűnő), kinek részleges és időszakos változásokat hozva az életébe. Itt és most mi a tényleges probléma? Ki mondta, hogy muszáj egyik pillanatról a másikra tökéletesen átállnod? Mi van akkor, ha egy verzió nem jön be a mindennapok menedzseléséhez, és te újratervezel? Ha kísérletezel, ha próbálgatsz? Mi az, amit muszáj neked megcsinálnod? Biztos, hogy muszáj? Mi van, ha nem csinálod? Mi van, ha nem te csinálod? Mi van, ha nem most csinálod? Hová hajt a tatár? Vágysz-e oda, ahová a tatár hajt? Ki ez a tatár? Milyen hatalma van fölötted? Mi van akkor, ha számodra kellemes tempóban és irányba haladsz? Mi van akkor, ha lehetőségként tekintesz ezekre az otthonmaradós napokra? Ha eddig sem kockarendben zajlottak a mindennapjaid, ha eddig is nagyobb teret adtál a spontaneitásnak, ha mindeddig ez bevált, akkor lehet, hogy most sem kell színes-szagos napirendet posztolnod diadalmasan a FB-ra, még ha száz meg ezer más személy így is tett?

 Satöbbi, satöbbi, de a legnyilvánvalóbb kérdések:

6. Megold az bármit is, ha megeszed azt a sütit / sós mogyorót /Nutellát /akármit, amit nem azért ennél, mert a testednek (is) szüksége van rá?

Jó lesz az, ha még egy adag bűntudattal és rossz közérzettel is megfejeled az adott helyzet nehézségét?

Ha a válaszod NEM és NEM, akkor ugorj vissza az 5-ös ponthoz, és rajta, tárd fel a lehetőségeidet!

Mert vannak! Most is, mindig is!

A lehető legszebb napokat nekünk!

Nagy Karolin

ui.: ezt a felületet már leginkább csak az érzelmi alapú evés (=túlevés, bánatevés, pszichológiai éhség) témakörének tartom fenn. További helyek, ahol még megtalálsz:

www.facebook.com/nagykaroliniroioldal

www.nagykarolin.hu

www.instagram.com/nagykarolinwrites

Képek forrása: pixabay