Soha nem fogalmazódott még meg bennem ez a kérdés, egészen tegnapig.

Amikor is szólt a háttérben a rádió, benne a kívánságműsor,

ahol egy hölgy Cserháti Zsuzsa Édes kisfiam c. dalát kívánta magának és mindenkinek, aki hozzá hasonlóan a konyhában, főzéssel tölti a vasárnap délelőttjét.

Megtudhattuk, hogy ő rendszerint erre a dalra főz, amikor várja a családtagokat ebédre.

Na, ezóta foglalkoztat a kérdés, hogy

Mit is főz(het)ünk bele a zenéből az ételbe?

Preambulum:

Miért hallgatunk zenét?

(amikor NEM a háttérben „csak úgy” szól, hanem célzottan, olyan igazán hidegrázós-libabőrözősen hallgatom

• pont azt
• pont most
• pont én)

Én azért,

• hogy ha akarom, belevigyem magam egy állapotba
• hogy ha akarom, kivezessem magam belőle
• mert számomra egy erős dózisú gyorssegély/önsegély a jól eltalált zene egy aktuális téma/érzés tisztább, mélyebb megélésére, feldolgozására
• hogy kizárhassam a zavaró tényezőket, mindenféle gondolati piszkot
• hogy letisztítsam, kiemeljem, felerősítsem azt az érzést, amivel aktuálisan dolgom van
• hogy megéljem, hogy MOST JÓ, hogy minden lehetséges, hogy milyen jó szeretni, szeretve lenni, élni, felismerni, hogy szabad vagyok, az intuíciómra hallgatni, és hasonlókat :) (mint pl. itt)

továbbá (amiket nem én találtam ki, de szintén nagyon érvényesnek vélek):

A zene

• jutalomfalat az agynak, úgy hat rá, mint a szex vagy a drogok (ld. itt)
• hatására még a sör is jobb ízűnek tűnik :) (ld. itt)

„Az első számú ok, amiért az emberek imádnak zenét hallgatni, az a hangulat irányítása” (ld. itt)

→ És akkor itt kanyarodjunk is vissza a kiindulóponthoz:

Hová irányíthatja a Nagyi hangulatát az Édes kisfiam c. dal?

Miközben neked főztem

• „Úgy vártam rád, édes kisfiam.
• Minden bánatom eltűnt nyomtalan”
  
  

Amikor eszed ezt az ételt

• „Mosolyogj rám, édes kisfiam.
• Más lesz a föld, más lesz a világ.
  Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan,
  Boldog leszel, édes kisfiam.”

Majd véget ér a dal, megérkezik édeskisfiam és közli prózában, hogy

’bocs Mama, nem vagyok éhes / diétázom / tudod, gluténérzékeny vagyok, stb.’

- és az első világ összeomlik: de hát „Úgy vártam rád, édes kisfiam”.

Azt, hogy A SZERETET ÉS AZ EVÉS KÖZÖTT (aközött, hogy mikor, mit és mennyit eszem)

nem lehet, NINCS ÖSSZEFÜGGÉS, már korábban itt fejtegettem.

- de a másik világ is összeomlik, az édeskisfiamé.

ha megeszi, azért, ha nem eszi, azért

mert hát a Nagyi így tudja kifejezni a szeretetét, és mennyit fáradozott és nem tehetem meg, hogy nem eszem és nem szedek még minimum kétszer belőle,

viszont hol van az én szabad akaratom, döntési jogom, önrendelkezésem a saját testem felett, ha olyan mennyiségű/összetételű élelmiszert juttatok bele, ami számomra akkor és ott nem megfelelő, nem esik jól, nem kell(ene)???

És a brainstorming rész:

Milyen zenét hallgasson a mindenkori Nagyi?

aminek hatására

• az evés mindenkinek a saját döntése és felelőssége lehet
• nem kell édeskisfiamnak felelősséget vállalnia a Nagyi lelkiállapotáért
• senkit nem kell önszabályozásra használnia, mert hiszi, érzi és tudja, hogy a szeretet és az evés között NINCSEN összefüggés
• a maga örömére, elvárások nélkül élheti meg saját kreativitását, alkotói vágyát a konyhán innen és túl.

Valaki mondja meg!!! :) Minden ötletet szeretettel várok „konyhazene” jeligére! De tényleg!

És ha van kedved megosztani, hálás köszönetem érte!