Az elmúlt hetekben rongyosra hallgattam ezt a két felvételt. Mint a kisgyerek, aki hatszázadszor is ugyanazt a mesét kéri, mert azzal van dolga. Hát nekem meg ezzel.

A perfekcionizmusról gondolkodom. A maximalizmusról úgy, mint a tett kerékkötőjéről. A valódi értéket teremtő képességeket, és a tényleges küldetést elhomályosító voltáról.  

Meg arról - ami ebben az irományban is volt már kicsit terítéken - hogy NE várjunk arra, hogy a sült galamb berepül az ablakon, mert ha berepül, és miért ne repülne be, ha nagyon hisszük, de mi van, ha akkor derül ki, mikor már berepült, hogy nem is ilyen sült galambot vártunk, mint amilyen bejött?? és akkor kezdhetjük a várakozást elölről. NE!!

És hogy miért ne, miért ne így, viszont hogyan, meg mit igen, hogy testreszabottabbá váljon az a sült galamb, na ehhez hozott közelebb ez a kétféle Szelidecske.

Népdalkedvelők előnyben, nemkedvelők még nagyobb előnyben, mert a kedvelőknek is el kell majd vonatkoztatni, ha velem tartanak :) .

„Székes”-re (első) és „pálmafás”-ra (második) kereszteltük a két verziót a kislányom (3 éves) közreműködésével, mert amikor nem fejhallgatóval hallgatom, akkor ő is spontán részese az élményemnek (és egyébként még egyszer sem tiltakozott. Viszont sokszor választott, hogy székes-e vagy pálmafás).

In medias res:

Számomra a csoda a székesben születik. A pálmafás csak szimplán tökéletes.

Annyira jó, hogy nem csak vártak a tökéletes körülményekre, helyszínre, stábra.., stb.

Így lett külön egy csoda- és külön egy tökéletes verzió.

Egy spontán csoda és egy tökéletesre csinált.

Egyik jobb mint a másik?

Mindegyik jobb, mint a másik.

A kétféle genezis:

Na és azt a kísérletet érdemes még véghezvinni, amennyiben az a kérdés, hogy

helyén van-e az ilyen pálmafás stílusú (érték)teremtés?,

hogy visszabontjuk ezt a pálmafás verziót

= lefejtjük róla a technikát, a rutint, a sminket, a tengerpartot,…,

és akkor a végén MAGként ottmarad-e a LÉLEK?

(=lelkesedés = a szív energiája, az a magamé-e benne? ←mágikus magyar nyelv, zseniális !!!)

 - Ha nem, akkor NE TOVÁBB ERRE, akkor nem a magam útját járom. Akkor nem a lelkesedés, hanem az erőlködés fog ott figyelni az atomjaira bontott teremtés alján.

Nem rossz út ez, csak az a rossz, hogy rajta vagyok (mert nem az enyém). NE ERRE TOVÁBB!

 - Ha de, akkor meg nagyon DE!!! Akkor azt úgyis érzi az ember. Akkor fel se merül a kérdés. Mert mindennél nyilvánvalóbb, hogy így van jól.

Annak meg igenis van úgy, hogy van helye/ideje, hogy ünneplőbe öltöztessem az értéket, amit egyébként melegítőben is képes vagyok teremteni (sőt :) ) (ld.székes - pálmafás)

 És mint tükröt érdemes magunk elé tartani az ünneplős vs. melegítős (= pálmafás vs. székes) kontrasztját, és azt nézni a tükörben, hogy

• melyiket választod?
• miért az tetszik?
• mi vonz benne?
• változtatnál-e rajta? ha igen, mit?
• a másik miért nem tetszik?
• mi taszít benne?
• mit csinálnál másképp?
• hogy csinálnád másképp és miért úgy?
• stb.

 és akkor így nagyon sok válasz érkezhet nagyon sok – akár fel nem tett – kérdésre, a tiédre, a magadéra, és akkor közben már rég nem a Szelidecske, meg a szék, meg a pálmafa a téma..