A saját „true story”-nk következik (mentesen bárminemű marketinges-kereskedelmes hátsó szándéktól), demonstrálandó egyrészt, hogy célzott mozgással olyan változásokat is elérhetünk a testünkben, amelyekre álmunkban sem gondolnánk, továbbá

azért szeretném elmesélni, mert úgy gondolom, hogy az Aviva torna egy olyan módszer,

• amiről mindenkinek tudnia kell (fiú-verziója is van, szóval tényleg mindenki!!)
• aminek segítségével lett egy kiegyensúlyozott ciklusom, vidám menstruációs időszakom minden hónapban, és egy csodálatos kislányom
• ami segíti, támogatja, helyreállítja a hormonrendszer egészséges működését
• amivel búcsút inthetünk a kellemetlen menstruációs és PMS tüneteknek
• ami nem csodaszer (csak amennyire te magad is csoda vagy :) )
• ami nem megerőltető
• ami bármilyen életmód, életritmus mellé beilleszthető
• ami otthon is végezhető (alapvetően elég egy 4 órás „betanító” alkalom az elsajátításához)
• aminek segítségével nem kívülről kell várni a sült galambot, hanem ténylegesen tehetsz magadért és a célodért
• aminek semmi káros mellékhatása nincs (pozitív mellékhatása viszont.., legalábbis nekem.., hát hűha ;) )
• ami nem A kizárólagos tuti út, hanem EGY lehetséges út, ami bárki számára nyitott
• ami hátha épp a te mozaikod hiányzó darabja is! (ha meg kiderül, hogy mégsem, ld. 2 ponttal feljebb a mellékhatásokról :) )
• amit jobb, ha nem hiszel el nekem, hanem, ha inged, próbáld fel! aztán ha van kedved, írd meg te is a saját történetedet!

Szóval az úgy volt, hogy

én azt a tipikus tábort gyarapítottam, akik 30 éves koruk tájáig nagyon nem vágyakoznak utód után, aztán egyszer csak meg hirtelen nagyon igen.

Nálam 28 éves koromban jött el ez a nagyon akarás, a bébi viszont nem egészen velem megegyező módon gondolta az ütemezést. Közel 3 évet váratott magára.

Kb. 1 évig voltam türelmes (legalábbis úgy tettem, mintha). Nőgyógyásznál minden rendben, ill. nem egészen, mert ugyan rendszeresen menstruáltam, viszont ami elég erős görcsök kíséretében távozott, az nem a klasszik piros-folyékony verzió volt, és nagyon kevés is, nagyjából 2-3 nap alatt lezajlott / hó, de a doktor szerint olyan diagnózis, hogy ’kevés menstruáció’ nincs, nemhogy örülnék neki, más boldog lenne, ha 3 nap alatt letudná.. – mondta ő, én meg gondoltam, akkor gyorsan tovább is állok a bölcsek kövét kereső utamon.. :) . Aztán idővel persze útba ejtettem még néhány egyéb nőgyógyászt is, meg a férjem is kivizsgáltattatott orvosilag, nála is minden OK..

Rengeteget olvastam, egy idő után már napi szinten informálódtam a témában, teák, méhpempő, perui maca, reggeli hőmérőzés, D vitaminos kenőcs, csak 2x forralt víz, szintetikus anyagok- kőolajszármazékok - tejtermékek kiiktatása, zöldturmix, vizualizáció, talpreflexológia, miegymás, mindent kipróbáltam, amiről azt éreztem, hogy ártani nem árthat (és ami anyagilag belefért..).

A férjem nem volt ilyen rögeszmés - ő engem már-már dühítő és számomra nemtörődömségnek, megalapozatlan bizonyosságnak ható nyugalommal állt a dologhoz, hogy majd úgyis lesz bébink -, ennek ellenére azért nagyon jófej volt, és időről időre (majdnem) szolgalélekkel megitta az aktuális gyógyteákat, amiket elétettem (hadd örüljek..).

Abbahagytam az akkoriban hőn szeretett Bikram jógámat is, hogy hátha a magas hőmérséklet az akadály, aztán csak teltek a hónapok, és mindegyikben megjött a kis kevés menstruáció-szerűségem..

Aztán a sok kutakodás közepette hallottam az Aviva tornáról is. Rögtön szimpatikus volt a gondolat, egyrészt mert az, hogy mozogjak, nagyon fontos volt nekem mindig is, másrészt amiatt, hogy valamivel végre tevőlegesen próbálkozhatok, nem csak úgy, hogy beveszem, megiszom, és kívülről, mástól, más szerre/személyre áttolva a felelősséget várom a csodát..

Január volt, amikor elmentem az Aviva tanfolyamra. Az azt követő 3 hétben még csak szárnypróbálgattam, heti 1-2x megcsináltam otthon – még közel sem szabályosan - a teljes gyakorlatsort, a láblengetéseket (ld. a módszerről szóló forrásokban) már akkor is minden nap, és 3 hét után megjött a menstruációm, ami színre-állagra is úgy festett, ahogy a nagy könyvben meg van írva, és nem fájt!!!!!!

Ezek után nem volt kérdés, hogy komolyan vegyem-e a tornát. Kb fél évig jártam gyakorló órákra is, jólesett a „sorstársi közösség” is. Amikor pedig nem gyakorló órán, akkor otthon tornáztam (=heti 2-3x fél óra. Ennyi! :) ). Közben azért ittam még teákat, és továbbra is nyitott voltam sokmindenre, amit „babahozónak” tituláltak, de már közel sem olyan rögeszmésen, mint az Aviva előtti időkben. Nagyon úgy éreztem, hogy találtam Valamit. Ezután szinte órára pontosan megjött minden hónapban a menstruációm, ami kifejezetten jóleső, megkönnyebbülést hozó, már-már eufórikus érzés kíséretében érkezett (és érkezik azóta is), és továbbra is piros és folyik!

Azt persze nem állítom, hogy nem keseredtem el időnként.. Azt éreztem, hogy képes lennék kitartani és csinálni akár még évekig is ezt az egész „projektet”, csak valaki mondja meg, hogy lesz-e valaha pozitív eredménye..

Szeptember volt, amikor egy nap mentem az utcán a szokásos útvonalamon, és hirtelen előttem termett egy hölgy, hogy jósolni akar nekem. Köszöntem, nem kértem, de ő jött utánam, és mondta, hogy látja ám, hogy 2 éve már nagyon vágyom valami családdal kapcsolatos dologra, ami nem teljesült be, de a harmadik évben bizony minden jóra fog fordulni.. Kirázott a hideg, gyökeret vertem, én aztán sose szoktam ilyen forrásnak bizalmat szavazni, meg ilyesfajta „szolgáltatást” igénybe venni, mint ahogy az utcán pénzt elővenni sem, ráfújni meg aztán végképp nem, de van az a lelkiállapot, aminek hatására akkor és ott azt éreztem, hogy ezen már nem múlhat.. :)

Aztán mentek tovább a napok, hetek, én kitartóan tornáztam, informálódtam és reménykedtem, mígnem decemberben nem jött meg a várt napon a hiperpontos menstruációm. Addigra már nem voltam olyan naiv, hogy rögtön reménykedjek, de aztán jópár nap késlekedés után megkíséreltem egy tesztet, és akkor olyat láttam, amilyet még sose: KÉT CSÍK!!!!! Persze nagyon óvatosan mertem csak örülni, de aztán a további 8 (!) teszt, amit megcsináltam, szintén kétcsíkosra sikerült!!!

Közel 3 év már-már mániákus akarás, ebből 11 hónap Aviva torna után eljutottunk idáig..!!!!

Innentől napról napra mertem csak örülni (de azt nagyon! :) ), hálás voltam minden újabb megkezdett hétért. Teljesen zavartalanul zajlott a várandósságom, kifejezetten jól éreztem magam, fitt és aktív voltam végig.

Ugyan az utolsó 5 hetet már nem óhajtotta bent tölteni a kislányom, de mostanra (=2019) már 3 éves elmúlt, perpetuum mobile, töretlen felfedező, nyelvész, író-rendező- táncos és főszereplő, zeneszerző-dalszövegíró, humán erőforrás menedzser, építőmérnök, zoológus, botanikus, konyhaművész, piros műanyag kisszékek és 'gyümölcshőlégballonok' lelki társa, DuploVasutasok szívének megdobogtatója, süt a kis Lényéből, hogy „minden egy, és egy minden”.

Hihetetlen (én-)élmény és önismereti utazás számomra az anyaság mellette!

Mindig is hálás leszek Marikának - akitől megtanulhattam - a töretlen hitéért és lelkesedéséért, amivel ezt a tornát és tudást képes volt átadni és sokunk reményét táplálni! Ő ma már sajnos nem él :( .

Viszont szerencsére sokan tanítják az Aviva tornát (különösen Budapesten), úgyhogy aki szeretne, biztosan talál számára elérhető közelségben valakit, akitől hasonlóan professzionálisan megtanulhatja.

Úgy gondolom, hogy ennek a tornának az ismerete hatalom. Éljünk vele!

KÖSZÖNJÜK, AVIVA STEINER!  

Ha hasznosnak találtad, és úgy érzed, mást is érdekelhet, köszönöm, ha megosztod!

ahol még megtalálsz:

www.facebook.com/nagykaroliniroioldal

www.nagykarolin.hu

www.instagram.com/nagykarolinwrites